A KISAPOSTAGI MOSOLY-KERT ÓVODA HELYI TEVÉKENYSÉGKÖZPONTŰ NEVELÉSI PROGRAMJA

 

 

 

2O1O. AUGUSZTUS

 

 

                   

TARTALOMJEGYZÉK

 

1. BEVEZTÉS. 3

2.  INTÉZMÉNY JELLEMZŐ ADATAI 5

2.1. MŰKÖDÉS JOGI ALAPJAI 7

2. 2. AZ ÓVODA SZEMÉLYI FELTÉTELEI: 7

3. ÓVÓDÁNK BEMUTATÁSA. 8

4.  A TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ ÓVODAI NEVELÉS CÉLJA ÉS FELADATAI 10

4.1. A SZÜKSÉGLETEK SZEREPE A NEVELÉSI CÉL ELÉRÉSÉBEN: 12

4.2. A TEVÉKENYSÉGEK SZEREPE A NEVELÉSI CÉL ELÉRÉSÉBEN. 14

4.3. A KÉPESSÉGEK SZEREPE A NEVELÉSI CÉL ELÉRÉSÉBEN. 16

5.  A TUDATOS FEJLESZTÉS FELTÉTELEI 19

5.1. A TUDATOS FEJLESZTÉS SZUBJEKTÍV FELTÉTELEI 20

6.  A FEJLESZTÉS TARTALMA: 23

6.1. JÁTÉK ÉS TANULÁSI TEVÉKENYSÉG. 24

6.2. TÁRSAS, KÖZÖSSÉGI TEVÉKENYSÉG. 28

6.3. ÉRTÉKTEREMTŐ  MUNKATEVÉKENYSÉG. 33

6.4. SZABAIDŐS TEVÉKENYSÉG. 36

7. KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK RENDSZERE. 39

7.1. A TÁRSADALMI ÉRINTKEZÉST MEGALAPOZÓ KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK. 39

7.2. A TÁRSADALMI GYAKORLAT BELSŐ ÖSSZEFÜGGÉSEIT TÜKRÖZŐ KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK  44

7.3.     AZ EGYÉN TÁRADALMI FELADATAIT TUDATOSÍTÓ, KÉPESSÉGEIT. 53

FEJLESZTŐ ISMERETEK, TEVÉKENYSÉGEK. 53

8.   A NEVELÉS TERVEZÉSE ÉS IDŐKERETEI 56

9.  A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE. 60

10. AZ ÓVODA ÉS KÖRNYEZETÉNEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE. 62

10.1. AZ ÓVODA ÉS A CSALÁD KAPCSOLATA. 62

10.2. KAPCSOLATOK KÜLSŐ INTÉZMÉNYEKKEL. 63

11.      AZ ÓVODA PEDAGÓGIAI DOKUMENTUMRENDSZERE. 65

12. GYERMEKVÉDELEM ESÉLYEGYENLŐSÉG. 66

ZÁRADÉK 1. 68

ZÁRADÉK 2. 69

1. BEVEZTÉS

 

 

1999. szeptember o1-től él helyi nevelési programunk. Fábián Katalin:Tevékenységközpontú Óvodai Nevelési Programját vették alapul.

Úgy érezzük azonosulni tudunk a program szellemiségével. Számunkra is mindig középpontban áll a gyermeki tevékenységre épülő nevelés, amely a teljes nevelésen keresztül kiemelten kezeli ezt az elvet. A program igazodik a családok és a gyerekek szociális igényeihez. A cél és feladatrendszerét elfogadjuk, egyetértünk vele. A gyermekközpontúság, nevelésközpontúság amely a tevékenységen keresztül és a tevékenységek által történő nevelést tekinti alapvető feladatának, rokon az eddigi gyakorlatunkkal, ezért a program adaptálásánál kevés változtatás,  kiegészítés történt. Ezzel a programmal meg tudjuk őrizni  eddigi  szokásainkat,hagyományainkat,rugalmasan dolgozhatjuk fel elképzeléseinket a jövőben is. A program ismertetése során a szülők részéről is egyetértést,pozitív visszajelzést kaptunk.

A Kormány 255/2009.(xi.20.) Korm. rendelete az Óvodai nevelés országos  alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996.(VIII.28.) Korm. Rendelet módosítása  létrehozta az ALAPPRAGRAMOT.                  

      A 255/2009.(xi.20.) kormányrendelet a kihirdetést követő napon lép hatályba azzal, hogy az óvodáknak az e rendeletben foglaltaknak megfelelően felülvizsgált nevelési programjukat először 2010/2011. óvodai nevelési évben kell alkalmazni.

Feladatunk, hogy átnézzük, felülvizsgáljuk saját programunkat és megállapítsuk kell-e módosítanunk!

Kiindulópontunk: Dr. Chappán Magdolna –Fábián Katalin Tevékenységközpontú  óvodai nevelési programja.

 

Kiemelt feladatok, esetleges módosítások:

 

-                az ONAP és a HÓP kapcsolata

-                az óvodai nevelés értékei,minőség az óvodában

-                kompetencia alapú nevelés/a Tev. Közp. Programmal dolgozó óvodák, kompetenciát fejlesztenek!                                                                                                   

-                sajátos  arculat megőrzése

-                differenciált nevelés, SNI, HH,HHH, tehetséggondozás

-                bölcsöde-óvoda kapcsolata

-                óvoda és család viszonya

-                óvoda-iskola átmenet

-                környezettudatosság

-                anyanyelvi nevelés az egész óvodai élet alapja

-                szabad játék jelentősége

 


 

2.  INTÉZMÉNY JELLEMZŐ ADATAI

 

 

 

Intézmény hivatalos elnevezése:

Mosoly-kert Tagóvoda

                                                                                                                                     

Intézmény székhelye:

2428 Kisapostag, Duna sor 18.

 

    2008. szept. 01-től 2010 aug. 31.-ig óvodánk a Baracs-Kisapostag Többcélú Kistérségi Társulás tagintézményeként működött, a társulás átszervezése folyamatban van. Az új társulás 2010. szept. 01 -től lép életbe.

 

A költségvetési szerv alapító irányító szerve, székhelye:                                          

Baracs Község Önkormányzata Képviselőtestülete

2427 Baracs, Táncsics u. 27.sz.

 

A költségvetési szerv közös fenntartója:

Baracs-Kisapostag-Előszállás Közoktatási Intézményi Társulás

Székhelye: 2427 Baracs, Táncsics u. 27. sz.

 

Székhelyintézmény:

Négy Vándor Óvoda

2427 Baracs, Széchenyi u. 102. sz.

Óvodai csoportok száma: 4 /felvehető legmagasabb gyermeklétszám: 105 fő

 

Tagintézmények:

1. Mosoly-kert Tagóvoda

2428 Kisapostag, Duna sor 18. sz.

Óvodai csoportok száma: 1 /felvehető legmagasabb gyermeklétszám: 30 fő

 

2. Patakparti Tagóvoda

2424 Előszállás,Fő tér 3. sz.

Óvodai csoportok száma: 3 /felvehető legmagasabb gyermeklétszám: 90 fő

Az intézmény alaptevékenység:                                                               

 

TEÁOR ’ 80 alapján: 8510’08 Iskolai előkészítő oktatás

Szakágazati besorolás: 851020 Óvodai nevelés

Szakfeladati rend szerinti alaptevékenységei:

Óvodai nevelés, ellátás                                                                               851011

Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése, ellátása                       851012

Óvodai étkeztetés                                                                                      562912

Munkahelyi étkeztetés                                                                                562917

 


 

2.1. MŰKÖDÉS JOGI ALAPJAI

 

 

1.      A kormány 255/2009.(XI.20.) Korm. rendelete a  137/1996.(VIII. 28.) Korm. Rendelet módosításáról /ALAPPROGRAM

2.      A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és végrehajtási rendelet

3.      1/1998.(VII.24.) OM rendelet a nevelési- oktatási intézmények működéséről

4.      2/2005.(III.1.) OM rendelet sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók óvodai nevelésének iskolai oktatásának irányelvei

 

 

 

2. 2. AZ ÓVODA SZEMÉLYI FELTÉTELEI:

 

 

4 fő közalkalmazott:

 

-                2fő óvodapedagógus

-                óvodavezető, főiskolai végzettség

-                óvónő, középfokú óvónői + gyógypedagógiai asszisztensi végzettség

-                2 fő dajka (1 fő érettségi, 1fő dajkaképző)

 

Munkánk minőségére garancia a COMÉNIUS 2000. Közoktatási Minőségfejlesztési Programban való aktív és dinamikus részvételünk.

 

 


 

3. ÓVÓDÁNK BEMUTATÁSA

 

 Kisapostag a Duna partján, Dunaújvárostól 10 km-re fekvő kis község. 1300 lakosú település, melynek zöme Dunaújvárosban dolgozik, helyben az intézmények és kisebb vállalkozások adnak munkalehetőséget. Községünk nagy múltra tekinthet vissza, hiszen az első ismert, okleveles említése 1469-ből származik. A múltat az adottságai következtében kialakult hagyományaival őrzi a falu népe. Nagyon sokan költöznek ki a közeli városból, keresik ezt a nyugalmat, békességet, melyet a település nyújt. Szépségét, esztétikumát növeli a falun keresztül folyó patak, az erdők, a Duna-part, a szigetek élővilága, a zöldövezetek, a földek tisztasága. A községben tehenészet, lovarda, műhelyek, varroda található. A faluban több üzlet áll a lakosság rendelkezésére, intézmények  -  posta, iskola, óvoda, orvosi rendelő, polgármesteri hivatal, idősek napközi otthona, kultúrterem, könyvtár található. Folyamatosan bővül a falu szolgáltató hálózata.

Óvodánkat Szoják Lajos Jenő úr építette az 1930-as években. Az államosítás után a falu 1948-tól rendelkezett az épülettel. Az adatok is mutatják régi múltú, idős épületről van szó. Javítása, felújítása évenként jelent problémát a községnek. Az első évtizedekben az óvoda gyermekmegőrzésként üzemelt. Az akkori kisdedóvó feladatául tűzte ki a rendre, tisztaságra való nevelést, környezetünk megóvását, szeretetét. Az óvónő feladatai közé tartozott a gyermekek elhelyezése, a vallásos nevelés, az iskolára való felkészítés. Kiemelten készültek az ünnepekre, amelyek hazafias és vallásos tárgyúak voltak. Az 50 év elmúltával óvodánk nagy változáson ment át, de a mai napig őrzi a múlt hagyományait. Óvodánk egy csoportos 30 férőhelyes intézmény, vegyes csoporttal dolgozunk.

Célunk: gyermekeink találják meg helyüket környezetükben, az őket körülvevő világban, ápolják, szeressék, érezzék jól magukat - mosolyt csalva arcukra - óvodánkban. Intézményünk  a Tevékenységközpontú Óvodai nevelési programot választotta.

 

"Kettős úton halad az emberi élet:

Egyik a gyakorlat, másik az elmélet."

 

                                                           (Arany János: A nagyidai cigányok II. ének)

 

 


 

Az óvoda épülete, elhelyezkedése, infrastruktúrája

 

Óvodánk épülete kellemes környezetben, a patak partján, a falu végén található. Régi épület, amely folyamatosan felújításra szorul. 2.140 m2 alapterületű telken - ebből beépített terület: 175 m2.

Az épület egy csoportszobából, folyosó-öltözőből, gyermekmosdóból, étkezőből, mosogatóból, felnőtt mellékhelyiségből, irodából és raktárhelyiségből áll. Csoportszobánk több funkciót tölt be: óvodai tevékenységek, játék, torna, kezdeményezések és a pihenés színtere. Alapterülete 50 m2, a hely kihasználása miatt galériát építettünk a terembe, ahol játszóhelyeket alakítottunk ki, így kb. 10 m2 – rel növeltük az alapterületet.

Óvodánk felszereltsége megfelelő. Bútorainkat, technikai eszközeinket, játékokat, fejlesztő-foglalkoztató eszközöket önkormányzati, szponzori ill. támogatói segítségből fejlesztettük. Számítógéppel, nyomtatóval, internettel 2009 őszétől rendelkezünk. Könyvállományunkat folyamatosan gyarapítjuk a program szellemiségének megfelelően, újonnan megjelenő kiadványokkal bővítjük.

A tevékenységközpontú óvodai nevelési programunkra épülő környezettudatos programunkat a mindennapjainkban, az épület működtetésénél , fenntartásánál is próbáljuk alkalmazni. Természetesen amit a lehetőségeink megengednek: környezetre figyelő magatartás megalapozása,energia, víztakarékosság,hulladékgyűjtés ,stb.

Az udvarunk 700 m2, mérete optimálisnak mondható. Játékaink fából készültek, a homokozó fölötti árnyékoló megvédi a gyermekeket az erős napsugárzástól. A talaj füves , egyetlensége miatt  gyakran  a labdázás, kerékpározás az óvodával szemközti kosárlabda pályára kerül. Gyönyörű környezetünk lehetővé teszi a természet értékeinek megismerését pl. Duna part élővilága,víz, növények,állatok.

Óvodánk legfőbb erénye a kicsi mivolta. Ezt a családias légkört próbáljuk megteremteni, s érzelmileg közel kerülni mind a gyermekekhez mind a szüleikhez. Így könnyebben érvényesülhetnek az egyéni fejlesztő programok megfelelően tudunk nevelni fejleszteni ,figyelmünk  az SNI, HH, HHH gyermekek felé  irányulhat. Mindenkiről felmérést végzünk, év végén értékeljük őket, ami a későbbiekben segítséget nyújt az iskolaérettségi vizsgálatoknál. 2010. szeptemberétől  a DIFER vizsgálatot is bevezetjük.

Örömünkre és egyben bánatunkra kinőttük, elnyűttük épületünket. Jelenleg egy modern, két csoportos óvoda pályázatán dolgozik a fenntartónk. Nagy szükség lenne rá, hiszen egyre több kisgyermek jelentkezik nálunk. Községünk fejlődik, sokan költöznek ki a városból, s szívesen hozzák a „MOSOLY-KERT”óvodába gyermekeiket.

4.  A TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ ÓVODAI NEVELÉS CÉLJA ÉS FELADATAI

 

 

A tevékenységközpontú óvodai nevelés a gyermek középpontba helyezését és az óvoda nevelési funkciójának kiteljesítését tekinti alapvető feladatának. A gyermeki személyiséget úgy definiáljuk, mint az egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető individuum és szociális lény aktivitását. A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, a belső fejlődés  - az érés -  sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg.

Az óvoda nevelő intézmény, s mint ilyen a gyermeki személyiség kibontakoztatására, nevelésére, fejlesztésére törekszik. Tehát nem csupán "megengedi", hogy a gyermek fejlődjön, nem passzívan szemléli ezt a fejlődést, hanem lehetővé teszi, elősegíti azt, tudatosan tervezett, szervezett nevelési helyzetek megteremtésével. A tevékenységközpontú óvodai nevelés a 3-7 éves korú gyermekek szociális életképességét (életre nevelését) minden későbbi fejlődés alapjaként kezeli, a pedagógiai célok és feladatok centrumába tudatosan az együttműködési és érintkezési képességek fejlesztését állítja, azaz kooperációra és kommunikációra kívánja képessé tenni óvodáskorban a gyermekeket.

A kooperáció és a kommunikáció az adott nevelési intézmény lehetőségei között valamennyi nevelési helyzetre vonatkozóan a következő konkrét tartalmat foglalja magába:

1.   A kooperáció konkrét tartalma:

a társas, közösségi és egyéni élet feltételeinek közös összehangolt erőfeszítésén alapuló újratermelése

2.   A kommunikáció konkrét tartalma:

a közmegegyezésre (a konszenzusra) való törekvés mindazokban a kérdésekben, amelyek az együttélés és együttműködés előkészítését, lebonyolítását, ellenőrzését és értékelését szolgálják.

 

Az óvoda a pedagógiailag segített, ösztönzött szocializáció minél teljesebb megvalósítására törekszik. A kisgyermeknek ahhoz, hogy boldoguljon, meg kell tanulnia beszélni, közlekedni, a környezet adta keretek között tevékenykedni, az eszközeit használni, a társakkal együttműködni, el kell lesnie a mindennapi élet adta szerepeket, magatartásmintákat. Ez, akárhogyan is nézzük, komplex életfeladat, a szociális tanulás intenzív formája. Ennek egy részét  - eltérő kulturális színvonalon -  a családok teljesítik. Az óvoda azonban nem csupán kiegészítő szerepet játszik az elsődleges szocializáció folyamatában, hanem arányos fejlesztését, intenzitásának fokozását, magasabb színvonalra emelését is vállalja, azaz: kiegészíti, kiterjeszti, felerősíti a szociális tanulást.

 

A társadalom és az egyén kölcsönviszonyának valamiképpen a nevelés fogalmában is tükröződnie kell. Felfogásunk szerint a nevelés a társadalom számára szükséges egyéni képességek intenzív fejlesztése, a mi esetünkben a tevékenységközpontú óvodai nevelés célja: /egészséges életmód, érzelmi- szociális, anyanyelvi- értelmi nevelés egysége/

A 3-7 éves korú gyermekek társadalmi gyakorlatra való általános felkészítés, amely magában foglalja:

a.)      a teljes gyermeki személyiség fejlesztését a tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül

b.)      az életre való felkészítést a tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül

Ez a pedagógiai program  - az óvodás gyermek szociális életképessége növelése érdekében -  fejlesztő hatásokban gazdag nevelési alaphelyzet megteremtését feltételezi. A nevelési alaphelyzet mindenek előtt az adott nevelési intézményre jellemző tevékenységek, együttműködési formák, kapcsolatok, fejlesztő hatások és fejlődési lehetőségek összefüggő rendszerében és által létezik.

A nevelés, mint "tudatos értékválasztás" a nevelési helyzetekbe beépített tevékenységek által valósítható meg, hiszen a gyermek állandó tevékenykedés közben fejlődik. A gyermeki megismerés alapja 3-7 éves korban a folyamatos érzékelés, tapasztalás és cselekvés, ezért a nevelési alaphelyzetbe szervesen illeszkedő rendszeres tevékenységeket úgy kell értelmeznünk, mint a pedagógiailag meghatározott szocializáció igazi determinánsait.

A tevékenységközpontú óvodai program nem egyoldalú gyermekközpontúságot hirdet, nem abszolutizálja a gyermeki szükségleteket és az óvodáskori adottságokat. Ezeket alapnak tekinti a nevelés alapnormáinak megvalósításához. Programunk vallja, hogy a gyereket minden életkori szakaszban orientálni kell valamire, vezetni kell valahová.

Mire orientálhat az óvoda? A szélesen értelmezett életfeladatokra. Az óvoda feladata tehát nem a szűken vett iskolai feladatokra való felkészítés. Mi azt állítjuk, hogy az életfeladatokra orientálás az igazi tennivaló. Azt mondjuk, hogy az életre való felkészítés csak valóságos tevékenységek, csak a tevékeny életre alapozott nevelőmunka útján valósítható meg.

 

 

 

A nevelési cél elérésének feltételei:

 

Programunk kitűzött nevelési célját a gyermek szükségleteinek, tevékenységeinek és képességeinek figyelembevételével, a gyermek egyéni adottságaiból kiindulva lehetséges megvalósítani.

 

 

4.1. A SZÜKSÉGLETEK SZEREPE A NEVELÉSI CÉL ELÉRÉSÉBEN:

 

A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos, életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi, lelki szükségletei vannak. A szükségletek kielégítésében, a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezetnek meghatározó szerepe van. A környezeti hatások közül a család szerepe igen jelentős, hiszen a család az első szocializációs színtér, amely a kisgyermeket formálja. A családi hatások a legtöbb esetben nem tudatosan tervezettek, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy spontán módon valósítják meg a "társadalomba való bevezetés" feladatait. Természetesen a különböző kultúrájú családok másként viszonyulnak a gyerekhez, a gyereknek a családban elfoglalt helyéhez és más-más szerepet szánnak neki a családi életen belül. A családi nevelés mellett az óvodának igen nagy szerepe van (lehet) az elsődleges szocializáció során. Az óvoda nagy előnye a családdal szemben, hogy a családénál tágabb, tagoltabb szocializációs erőteret hozhat létre. Tudatosan alakítja, építi, kombinálja azokat a nevelő hatásokat, amelyekben az együttműködés és a társas érintkezés elemi formái integráns egységet, szerves, kölcsönös kapcsolatot alkotnak. Az óvoda tehát nem a spontán szocializációnak, hanem a pedagógiailag determinált szocializációnak a színtere, ahol az elemi kooperációs és kommunikációs formák tudatos kibontakozása folyik. Az óvodáskorú gyermekek érzelmi állapotát, befolyásolhatóságát nagymértékben az a családi atmoszféra határozza meg, amelyben élnek. Az érzelmi alapigények kielégítése, pl. a biztonságérzet, védettségérzet a feltétele annak, hogy a gyermek a környezet iránt érdeklődést mutasson, kezdeményezzen, más emberekhez is kötődjön. Az óvodapedagógus nagyon eltérő érzelmi kívánalmakkal találkozik. Az óvodában a gyermek egyéni igényeit megértéssel fogadni, és empátiakészséget mutatni ugyanúgy hozzátartozik az érzelmi neveléshez, mint a kiegyensúlyozott, harmonikus alaphangulat kialakítása. Az olyan óvodai atmoszféra, amelyik sokoldalú érzelmi kifejezéseket és pozitív élményeket tesz lehetővé, hozzájárulhat a gyermek boldog alaphangulatának kifejlődéséhez és ezzel együtt a másik megértéséhez. Azok a gyerekek pedig, akik viselkedési nehézségekkel és zavarokkal küzdenek (agresszivitás, gátlás), különösen sok figyelmet és megértő nevelői magatartást  igényelnek. A gyermek nyitottságára építve az óvoda segítse elő, hogy a gyermek tudjon rácsodálkozni a természetre és az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, tisztelje,becsülje azt. Ismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a szülőföldhöz való kötődés alapja. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus és más dolgozóinak kommunikációja, bánásmódja és viselkedése.

A nehezen szocializálható,lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, érzékszervi, értelmi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, az elhanyagolt, valamint a kiemelt képességű gyermekek nevelése speciális ismereteket sajátos törődést igényel,szükség esetén megfelelő szakemberek közreműködésével.

 

Az érzelmi nevelés feladatai:

 

-                A szeretet és kötődés képességének fejlesztése

-                A mások iránti tisztelet, megbecsülés érzésének fejlesztése

-                Az élménybefogadás képességének fejlesztése

-                Az érzelmek kifejező képességének fejlesztése

-                Az ösztönök és az érzelem irányításának fejlesztése

-                Az érzelmi zavarok tompítása, leépítése

 

A fejlesztés tehát azután kezdődik, miután a gyermek beilleszkedett a csoportba, jól érzi magát, alapvetően derűs, vidám légkör veszi körül, megismerkedett a felnőttekkel és a gyerekekkel, azaz bátran, biztonságosan mozog az őt körülvevő környezetben. A gyermekek gondozása az óvodai nevelőmunka alapvető feladata: olyan sajátos nevelési feladat, melynek színvonalas megvalósítása nemcsak a gyermek személyiségének fejlesztését alapozza meg, de lehetővé teszi annak a kedvező környezeti hatásnak a kialakulását, ami a gyermek további fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul.

 

 

 

 

 

 

Az óvodapedagógus feladatai a gyermeki szükségletek kielégítésében:

 

-                Az egészséges óvodai környezet megteremtése

-                A nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes óvodai légkör kialakítása

-                A gyermek megfelelő gondozottságának biztosítása

-                A gyermek alapvető fizikai szükségleteinek kielégítése

-                Összehangolt, nyugodt nevelőmunka

-                Nagyfokú gyermekszeretet, szociális érzékenység

-                A gyermekre való fokozott odafigyelés, egyéni szükségleteinek folyamatos feltérképezése

 

 

4.2. A TEVÉKENYSÉGEK SZEREPE A NEVELÉSI CÉL ELÉRÉSÉBEN

 

A gyermek személyisége és a tevékenysége kölcsönösen egymásra hatva fejlődnek.

 

1. A gyermek tevékenykedő lény. Személyisége komplex tevékenységek által fejleszthető a leghatékonyabban. A gyermeki tevékenység fogalma összefoglalható az alábbiakban:

 

a.)                Valamilyen belső szükséglet kielégítésének vagy külső követelmény teljesítésének eszköze.

b.)                Képesség-felhasználás, képességfejlesztés eszköze

 

2.  A nevelő hatás belső - a tevékenység tartalmából eredő feltételei:

 

a.)                az egyén számára érdekes, a csoport számára fontos, hasznos tevékenység legyen (aminek hasznosságát egyre szélesebb közösség ítélheti meg)

b.)                a célkitűző és a célmegvalósító tevékenység egysége érvényesüljön

c.)                a tevékenység és az eredmény kölcsönös feltételezettsége biztosítva legyen (csak a végigvitt, befejezett tevékenységnek van élményereje)

d.)                a tevékenységrendszer teljessége zavartalan legyen kettős szempontból:

-                     elégítse ki a gyermek akciószükségletét

-                     oldja meg az adott gyermekközösség valamennyi feladatát (az önkiszolgálástól a csoportélet kialakításáig  -  a csoportélet kialakításától a környezet formálásáig)

 

3.      A nevelő hatás pedagógiai feltételei:

 

a.)                A tevékenység pedagógiai előkészítése (ráhangolás, tudatosítás, stb.) közös feladata az óvodapedagógusnak, dajkának és az egész óvodai környezetnek.

b.)                A tevékenység pedagógiai megszervezése az óvoda dolgozói  részéről nagy tapintatot igényel (semmit se végezzünk el a gyerekek helyett, de mindenben segítsünk, amikor arra szükségük van a gyerekeknek).

c.)                A tevékenység pedagógiai értékelése ugyancsak alapvető feladata az óvodapedagógusnak. A siker, sikertelenség okai, a jól vagy rosszul megválasztott tevékenységi mód, az együttműködés megléte vagy hiánya stb. lehet az értékelés kiinduló alapja.

 

4.         A személyiség felfogható az egyénre jellemző

tevékenységhierarchiaként:

 

A gyermekek számára meg kell adni a lehetőséget az önállóan megválasztott belsőből fakadó tevékenységre. A gyermeki tevékenység szervezésekor szükséges figyelembe venni a 3-7 éves korú gyermekek tevékenységének jellemzőit. A 3-7 éves korú gyermeket tevékenységi vágy jellemzi. Bármilyen mozgás, cselekvés változás felkelti a gyermek figyelmét, és utánzásra ösztönzi. A megismerési vágy, a kíváncsiság életkori sajátossága az óvodáskorú gyermeknek. A gyermek tevékenysége gyakran változik: minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban változtatja tevékenységi formáit. Ennek következtében egy adott tevékenység általában rövid ideig tart és nincs mindig összhangban a kitűzött céllal. Az óvodapedagógusnak tudnia kell, hogy az életkor és az egyéni adottság nagymértékben meghatározzák a gyermeki tevékenység minőségét és mennyiségét, tehát ezt figyelembe véve segítheti elő a tevékenységek minél szélesebb kibontakoztatását a csoportban. A 3-7 éves korú gyermek életmegnyilvánulásaiban nem különülnek el élesen a különböző tevékenységek. A gyermek számára a játék lehet munka is, és fordítva. A közösségért végzett feladat lehet játék, esetleg a szabadidő kellemes eltöltése. Az ANYANYELVI nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat!

 

Az óvodapedagógus feladatai a tevékenységek megszervezésében:

 

-                Biztosítsa minél változatosabb, többfajta tevékenység egy időben történő gyakorlásához a megfelelő feltételeket (idő, hely, eszközök, ötletek).

-                A tevékenységek megszervezésében támaszkodjon a gyermekek tapasztalataira, a gyermekek aktuális élményvilágára.

-                Élmények nyújtásával segítse elő a minél sokrétűbb és minél komplexebb tevékenységformák kialakulását az óvodai csoportban.

 

 

4.3. A KÉPESSÉGEK SZEREPE A NEVELÉSI CÉL ELÉRÉSÉBEN

 

A tevékenységközpontú nevelés olyan képességek kifejlesztését jelenti, amelyek a társadalomban létező, elképzelhet pozitív tevékenységek gyakorlásához szükségesek. Végső soron minden alkotó, termelő képesség társadalmilag szükségesnek tekinthető. Az egyéni képesség részben öncél, az önmegvalósítás mértéke, részben a társadalmi létezés eszköze, a társadalmi haladás feltétele, forrása. Ezt a kettős meghatározottságot a pedagógiának nem áll módjában megkerülni, a belső arányokon, a tendenciákon azonban lehet módosítani, az önmegvalósítás és a társadalom érdekeit szolgáló tevékenység teljes vagy részleges egybeesését elő lehet segíteni.

A tevékenységszervezés és a képességfejlesztés kölcsönös kapcsolatban áll egymással:

A nevelés a társadalmilag szükséges egyéni képességek intenzív fejlesztése. Ebben a minőségében egyszerre több részfunkciót teljesít; a nevelés-orientáló tevékenység is, tevékenységszervezés is, képességfejlesztés is.

Az első két funkcióval korábban már foglalkoztunk. Most a harmadik részfunkció sajátosságait és teljesítésének feltételeit vizsgáljuk közelebbről.

A lehetséges emberi képességek és tulajdonságok száma szinte végtelen; ezeket képtelenség lenne áttekinteni és külön-külön formálni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének a nevelés szempontjából kitüntetett képességosztályok.

A társadalmi és egyéni szempontokból lényeges képességek két nagy csoportba sorolhatók:

1.                  Az első csoportba tartoznak a kooperációs képességek,

2.                  A második csoportba tartoznak a kommunikációs képességek.

 

Az együttműködési és érintkezési képességek jelegét, tartalmát, színvonalát, hatékonyságát, stb. mindenekelőtt az alapul szolgáló tevékenység társadalmisága (közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdagsága stb.) határozza meg.

Más szóval: korántsem mindegy, hogy miben kooperálunk, hogy miről kommunikálunk.

 

A tevékenység több szempontból is bázisa a képességfejlesztésnek:

 

-                a tevékenység a kifejlesztett képesség forrása (mivel a képességek tevékenység közben fejlődnek)

-                a tevékenység nemcsak forrása, hanem célja is a képességek fejlesztésének (a képesség, meghatározott tevékenységekre való alkalmasság)

-                a tevékenység a képességfejlesztés eszköze (az adekvát képességek csak konkrét tevékenységek által formálhatók)

-                a tevékenységek a kifejlesztett képességek felhasználásának, kifejtésének színhelye (a képességek csak meghatározott tevékenységekben nyilvánulnak meg).

 

A képesség és a tevékenység annyira mély és genetikus kapcsolatban áll egymással, hogy csak a reáltevékenységekre alapozott nevelésnek lehet igazi esélye a sikeres képesség-fejlesztésre, hiszen minden képesség valamilyen tevékenységre való alkalmasság, és a képességek csak tevékenységekben fejlődhetnek ki és nyilvánulhatnak meg. Ez az általános képességekre is érvényes. Nincs olyan általános képesség, amelynek ne valamilyen konkrét tevékenység lett volna az eredeti forrása. A kommunikációra és a kooperációra való képességet a gyermek a kommunikáció és a kooperáció egymással összefüggő folyamatában, a kommunikáció és a kooperáció gyakorlása közben és által szerezheti meg. Ezek, mint említettük, kitüntetett képességosztályok: bár nem tartalmazzák az emberi képességek összességét, magukban foglalják azokat a lényegi képességeket, amelyek a tudatos emberi élet folytatásához elsőrendűen szükségesek. Az emberi képességek összessége több emberformáló folyamat, pl. a szocializáció, a művelődés eredményeként jelenik meg. Az előbbiek azonban itt is aktív szerepet töltenek be: szervezik, rendezik, hatékonyabbá teszik, stb. az egyén képességstruktúráját.

 

 

Az óvodapedagógus feladatai a képességek fejlesztésében:

 

-                Folyamatosan biztosítsa a gyermekek számára a képességeik kibontakoztatásához szükséges tevékenységek gyakorlásának lehetőségeit.

-                A folyamatos megfigyelés útján alkosson tiszta képet a gyermek meglévő képességeiről. Ennek ismeretében törekedjen a képességek fejlesztésére.

-                A kiemelkedő képességű és részképességek fejlődésében elmaradott gyermekre egyénre szabott fejlesztési terv alapján gyakoroljon hatást.

-                Minden gyermek képességét önmagához  - a saját lehetőségeihez - viszonyítva igyekezzen fejleszteni.


 

5.  A TUDATOS FEJLESZTÉS FELTÉTELEI

 

 

A 3-7 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamat a környezettel való állandó és szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermek spontán fejlődése, érése és a nevelési céloknak megfelelő tudatos fejlesztése egymást kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés az óvodapedagógus által irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőle függő folyamat. A társadalmi, gazdasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, a szülők igényei mind befolyással vannak a fejlesztés tartalmára. A tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják.

Az objektív (külső) feltételek, mint az óvoda épülete, berendezései, az óvoda udvara, a gyermeket körülvevő környezet általában adottak. Ebben a tekintetben a tevékenységközpontú óvodai nevelési program nem igényel különleges feltételeket. Csupán arra korlátozódunk, hogy a Magyarországon elfogadott szabályok alapján megfelelő csoportszoba, mosdóhelyiségek és udvar álljon a gyermekek rendelkezésére. Az óvónői önállóság kérdéskörébe tartozik, hogy a meglévő adottságokon belül milyen bútorzattal és hogyan alakítják ki az óvoda belső tereit és csoportszobáit. Az objektív feltételek azonban minden óvodában a lehetőségekhez mérten javíthatók. Például nagyon fontos lenne, hogy az óvodák udvarai fűvel és kaviccsal borított részt egyaránt tartalmazzanak. Ez nemcsak az egészséges életmód feladatainak megvalósítását tenné könnyebbé, hanem kellemesebbé is varázsolná a gyermekek környezetét. A program megvalósítását szintén elősegítené, ha az óvodák udvarát sem kerítésekkel, sem sövényekkel nem választanák el, hanem éppen ellenkezőleg arra törekednének, hogy minél nagyobb egybefüggő játszó és mozgásra alkalmas tereket alakítsanak ki.

Ez nagymértékben elősegítené azt a pedagógiai célunkat, hogy a kooperáció és kommunikáció gyakorlása az egész nap folyamán kölcsönösen és akadálytalanul megvalósuljon. Ugyanezt a célt szolgálja a csoportszoba szűk kereteinek kitágítása azáltal, hogy minél nagyobb területen engedjük az óvodásokat mozogni. A folyosó, a mosdó, az előterek mind-mind alkalmasak arra, hogy játszó és beszélgető helyek legyenek a gyermekek számára. Ugyanakkor támogatjuk, bátorítjuk, lehetővé tesszük , a kisebb és nagyobb gyerekek egymás közötti kommunikációját és kooperációját.  

 

 

5.1. A TUDATOS FEJLESZTÉS SZUBJEKTÍV FELTÉTELEI

 

Az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése

 

A hangsúly az aktív, kétpólusú együttműködésre kerül. Az aktív nevelés tevékenységközpontú és tevékenységre alapozott nevelés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermeknek éppúgy lehet véleménye, elképzelése, ötlete, javaslata, mint a felnőttnek. Ezt komolyan kell venni és beépíteni a fejlesztési elképzelésünkbe. A gyermeket ugyanis saját környezete, saját tapasztalatai, élményei befolyásolják, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a nevelés folyamatában, hanem éppen ellenkezőleg ezekre az élményekre, tapasztalatokra szükséges ráépíteni, megtervezni a gyermeki tevékenységeket. A fejlesztés során abból kell kiindulni, ami a gyermeket körülveszi, foglalkoztatja és érdekli. Ezzel válik lehetővé a gyermek aktivitásának bekapcsolása a nevelés folyamatába.

 

Az óvodapedagógus modell szerepe

 

A tevékenységközpontú óvodai nevelés az óvodapedagógust kulcsfontosságú szereplőnek tekinti a nevelési folyamatban. A gyermek utánzási hajlamából következően az óvodapedagógusnak kiemelt azonosulást indukáló szerepe van. Óvodáskorban, de későbbi életkorban is a példa a leghatásosabb nevelő erők egyike. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mit és hogyan mond a pedagógus, miként viselkedik, hogyan öltözködik, stb. Különösen 3-4 éves korban meghatározó a pedagógus személyisége, hiszen kezdetben a gyermek teljesen kritikátlanul, válogatás nélkül utánoz, kizárólag a szeretett és érzelmileg hozzá legközelebb álló felnőtt kedvéért. Sok múlik tehát azon, milyen értékeket preferál az óvodapedagógus, a gyermek környezete és azon belül elsősorban a család. Gyakran előfordulhatnak értékkonfliktusok a család és óvoda között. Ilyenkor az óvodapedagógusnak rendkívül tapintatosan és kizárólag a gyermek érdekeit figyelembe véve kell közelítenie a megoldás felé. A gyermek már megtanul és magával hoz bizonyos értékeket a családból, melyeket az óvodában is tiszteletben kell tartani. Az óvónő mintegy átveszi, átvállalja a gyermek óvodai életében az anya szerepét. Az ő biztonságot, harmóniát sugárzó egyénisége feltétlenül hatni fog a gyermeki személyiség fejlődésére. Ezért gondoljuk azt, hogy a gyermek harmonikus fejlesztésének alapkövetelménye abból indul ki, hogy a gyermek-felnőtt kapcsolat alapja és mintája egész gyermekkoron át a gyermek-szülő viszony. Ebben a kapcsolatban kell az óvónőnek napközben mintegy helyettesítenie az anyát. A biztonságérzet egyik biztosítéka a testi kapcsolat, az ölelés szorossága. Az óvodában még 6-7 éves korban is igénylik a gyermekek a gyakori simogatást, szeretgetést, ölelést. A gyermek és az óvodapedagógus aktív együttműködése a felnőttől is másfajta beállítódást, viselkedést igényel. El kell fogadnia, hogy nemcsak ő irányíthatja a gyermeket, hanem a gyermek is hat rá. Kapcsolatuk aktív és kölcsönös. Ez a pedagógusi magatartás feltételezi az önállóság, rugalmasság, döntési képesség, helyzetfelismerő képesség meglétét. Tudomásul kell vennünk, hogy olyan nevelő képes a gyermeket az életre, az önálló gondolkodásra serkenteni, aki maga is rendelkezik ezekkel a képességekkel.

A tevékenységközpontú programmal dolgozó óvodapedagógusok merészen elengedhetik a fantáziájukat, mert minden, a csoportot érintő kérdésben, legyen az napirend vagy tartalmi kérdés, szervezési probléma vagy az élet adta szituáció nemcsak lehet, de kell is a lehetőségekhez mérten a döntésekbe a gyermekeket bevonni.

 

Az óvónő és a dajka együttműködése

 

A dajka jelenléte és a szerepe az óvodai nevelésben korábban kevésbé jelentett pedagógiai munkát, sőt azt tapasztaltuk, hogy mintegy kirekesztődtek a dajkák a nevelési folyamatból. A tevékenységközpontú óvodai program megvalósítása során a dajka munkája az óvodapedagóguséval összehangolttá válik, mert a dajkát a pedagógiai munka közvetlen segítőjének tekintjük. A dajka egyike a gyermeket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus, magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban a dajka közvetlenül és tevékenyen részt vehessen, elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő szinten tájékoztatva legyen az óvoda és az adott óvodapedagógusok nevelési elképzeléseit, módszereit illetően. Tudnia kell, milyen célok érdekében, hogyan kívánják az óvónők a gyermekcsoport fejlesztését megvalósítani. Ez a tudás, különösen a szakképzett dajkák esetében megsokszorozhatja a felnőttektől kiinduló nevelő hatásokat.

 

A környezetben élők hatásai

 

Az óvoda mindig adott környezetben működik, ezért valamennyi óvoda esetében lehetnek eltérő és azonos vonások a környezet feltételeit, lehetőségeit illetően. Nagyon fontos hatást gyakorolhat az óvoda nevelőmunkájára az, hogy milyenek az óvoda környezetében élő emberek. A helyi nevelési rendszer kialakításának elengedhetetlen feltétele az óvoda környezetében élők véleményének, javaslatainak, kifogásainak vagy dicséretének ismerete. Az óvodai nevelés sohasem lehet tartósan ellentétes az adott környezet elvárásaival. Különösen igaz ez akkor, amikor a szülők egyre inkább kezdik felfedezni, hogy az óvoda tulajdonképpen szolgáltató intézmény, melynek célkitűzéseit a szolgáltatást igénybevevők érdekeinek, elképzeléseinek és szükségleteinek megfelelően kell kialakítani.

 

Az óvodapedagógus feladatai a fejlődés-fejlesztés optimális feltételeinek megteremtése érdekében

 

-                Egyenrangúságon és együttműködésen alapuló,kommunikáció alakítása a szülőkkel és az óvoda környezetével

-                Az óvoda nevelési elveinek közvetítése a szülők felé, egyeztetése a szülői elvárásokkal

-                Az óvodapedagógus modell szerepéből adódó nevelési lehetőségek kihasználása

-                A nevelési tárgyi feltételek megteremtése

-                A gyermeki fejlődéshez inger gazdag,ízléses környezet  kialakítása az óvodapedagógus feladata

-                Az óvónő feladatkörébe tartozik, hogy tervezze meg a gyermek adottságainak , képességeinek,életkorának megfelelő fejlesztést,ne kerüljön sor a gyermek sürgetésére,túlzott elvárások megfogalmazására

 


 

6.  A FEJLESZTÉS TARTALMA:

 

 

Meggyőződésünk, hogy a tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete kialakításának. Éppen ezért a tevékenységközpontú óvodai nevelés tartalma a tevékenységeken keresztül jut érvényre és a nevelési folyamat négyes feladatrendszerén keresztül valósul meg. A négyes feladatrendszer elemeit a nevelés foglalja keretbe. A feladatrendszer elemei a gyakorlatban nem különülnek el egymástól.

 

A feladatrendszer elemei:

1.             Játék és tanulási tevékenység

2.             Társas és közösségi tevékenység

3.             Munkatevékenység

4.             Szabadidős tevékenység

 

A feladatrendszer elemei egymást átszőve érvényesülnek és valamennyien együtt jelentik az óvodáskorú gyermek nevelésének tartalmát. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a gyermek életmegnyilvánulásaiban sohasem különülnek el a különböző tevékenységek, azok komplex módon, egymást kiegészítve jelennek meg. Természetes tehát, hogy a feladatrendszer elemei mereven nem választhatók el egymástól, mint ahogy a tevékenységek is összefüggnek egymással. A gyermek számára egy adott tevékenység, mint pl. a sepregetés éppúgy lehet játék és munka is, mint ahogy beletartozhat a közösségi tevékenységek körébe, hiszen másokért, másokkal együttműködve végezheti. Pontosan ez az oka annak, hogy a nevelés tervezésekor nem szedhetjük szét a feladatrendszer elemeit, hanem egységben gondolkodva, a tervezett tevékenységekből kiindulva kell a tervezést átgondolnunk. Miután a tanulást a nevelés részének tekintjük, ezért a nevelés és a tanulás tervezésében is a komplex gondolkodásmód, az egymáshoz való kapcsolódás és nem a nevelési területek szétdarabolásának szándéka vezeti gondolatainkat.

 

 

 

 

 

6.1. JÁTÉK ÉS TANULÁSI TEVÉKENYSÉG

 

 

A játék a 3-7 éves korú gyermek alapvető, mindennapjait átszövő tevékenysége. A játék nemcsak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek, mert általa szinte észrevétlenül tanul a gyermek, hanem azért is, mert a játékban kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket. Ugyanakkor megoldási módokat kaphat bizonyos élethelyzetekben való viselkedésre, megnyugodhat, kiélheti szorongásait, problémáit és újraélheti kellemes élményeit. A környező világról, sőt a világegyetem egészéről is a játékon keresztül közvetíthetjük a legtöbb ismeretet a kisgyermek felé.

A játék tehát olyan komplex tevékenységforrás, melyet az óvodapedagógusnak tudatosan kell felhasználnia a nevelés folyamatába céljai eléréséhez. Az óvodapedagógus tudatossága természetesen sohasem irányulhat a gyermekre, hiszen kitalált és erőltetett úgynevezett "játékos módszerekkel" nem helyettesíthető a gyermeki tevékenység. A gyermeki tevékenységet - különösen a játékban -  nem szabad szűken értelmeznünk. A játéktevékenység tág értelmezése lehetővé teszi, hogy nemcsak a tárgyi, manuális vagy mozgáshoz kapcsolt tevékenységeket ismerjük el, hanem a "szellemi alkotást" is tevékenységként fogjuk fel a játék során. A gyermekgondolatban megalkotja, kitalálja a játék szereplőit és bármilyen eszközzel vagy tárggyal helyettesíti azokat. Minden gyermeki tevékenység  - beleértve a játékot is -  felosztható spontán és az óvodapedagógus által irányított tevékenységre. Nagyon fontosnak tartjuk olyan hangulatok, ingerek tárgyi lehetőségek megteremtését, melyeknek hatására a gyermekek spontán játéka, tevékenysége önmagától beindul. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs szükség a pedagógus által kezdeményezett vagy irányított tevékenységre, hiszen köztudott, hogy 3 éves kor táján még kifejezetten igényli a gyermek a felnőttel való együttjátszást. Csupán a helyes arányok megtalálására kívánjuk a figyelmet felhívni. A nevelési folyamat intenzív képességtermelő jellege ugyanis alapvetően attól függ, hogy milyen szélességben és mélységben képes az óvoda a gyermeki öntevékenység rendszerét kiépíteni. A játékon belül meghatározott eredmény elérését célzó öntevékenység a legfőbb biztosíték arra nézve, hogy az öntevékenység az önfejlődés, az önfejlesztés motívumait, képességeit és készségeit is létrehozza.

Jót és jól játszani - ez a gyermek dolga az óvodában. Az óvodapedagógus feladata megfigyelni a gyermek játékát, felhasználni azt saját nevelési céljai elérése érdekében és szükség esetén indirekt módon befolyásolni. A játék kicsiben maga az élet: az, amit a kisgyermek felfog, és rekonstruálni képes az őt körülvevő világból. Éppen ezért az életre nevelés is a játékból indul ki és a játék segítségével teljesedhet ki. A tevékenységközpontú program alapelve, hogy minél több időt, alkalmat és lehetőséget biztosítsunk a gyermekeknek az elmélyült játékra. A játéktevékenységhez szükséges feltételeket, ötleteket és eszközöket azonban az óvodapedagógusnak kell biztosítania. Külön szót érdemel az élmények szerepe a gyermek játékában. Az élmény, legyen az a gyermek egyéni véleménye, melyet a családból, a környezetből hoz az óvodás, vagy legyen az az óvodai társakkal átélt élmény, rendkívüli jelentőséggel bír az életre való felkészítés folyamatában. A különböző szituációk megteremtése, az élménynyújtás, az óvónő tudatos, átgondolt munkáját feltételezi. Indirekt módon így lehet a gyermeki világot befolyásolni. Természetesen a gyermek spontán élményszerzése éppen olyan fontos, mint a pedagógus által irányított, megtervezett. A lényeg, hogy a gyermekek élményeiket tevékenységekben éljék meg. Általában a gyermek spontán szerzett élményei és tapasztalatai nem kapnak kellő figyelmet. A legjobb esetben meghallgatják a felnőttek ezeket az élményeket, de nem számolnak a továbbiakban vele. A tevékenységközpontú óvodai nevelés nemcsak feltételezi, hanem el is várja az óvodapedagógus ilyen irányú figyelmét, érzékeny reagáló készségét. Ilyen pedagógiai alaphelyzetben már valóban nem lesz mesterkélt és erőltetett a gyermekek képességeire építve, azt alapul véve fejleszteni az egyént éppúgy, mint a csoportot.

A játék tehát, mint az óvodáskorú gyermek alaptevékenysége olyan lehetőséget jelent az óvodapedagógus számára, amit tudatosan felhasználhat a gyermekek fejlesztése érdekében. Legfőbb célkitűzéseinket szem előtt tartva olyan tulajdonságok fejlődhetnek ki a gyermekben a játék folyamatában, ami később a társadalomba való beilleszkedését nagymértékben elősegítheti. Gondoljunk például a társakkal való együttjátszás kialakulására, vagy a játékon belüli önállóságra, a másik gyermek játékának tiszteletben tartására, a kezdeményezőkészség kibontakoztatásának lehetőségeire, vagy olyan tulajdonságok szükségességére, mint a mások mozgósításának képessége vagy az alá-fölérendeltségi viszonyok önkéntes kialakítására egy-egy játékszituációban. Beszélhetünk azokról a nagyon is demokratikusan, a gyermekközösség elfogadott belső törvényszerűségei szerint kialakított játékon belüli szerepelosztásokról is, melyek a szerepjátékot a társadalmi gyakorlatban tapasztalható szituációk előzményeivé avatják.

 

 

 

 

 

Az óvodapedagógus feladatai a játékkal kapcsolatban:

 

-                Nyugodt légkör biztosítása, az elmélyült játék feltételeinek megteremtése

-                A napirenden belül elegendő idő és hely biztosítása a játék számára

-                A játékhoz szükséges eszközök folyamatos biztosítása

-                Ötletek, lehetőségek, helyzetek teremtése a sokszínű játék kialakulásához

-                Az egyéni élményeken túl, közös élményszerzési lehetőségek kihasználás a játék fejlesztése érdekében

-                A gyermeki játék önállóságának tiszteletben tartása

-                Szükség esetén bekapcsolódás a játékba, együttjátszás a gyermekekkel, a pedagógus fontosságának háttérbe helyezése

 

 

 TANULÁSI TEVÉKENYSÉG

 

A játék és a tanulás teljes mértékben összekapcsolódik óvodáskorban. A gyermek esetében a tevékenységi vágy ösztönöz a tapasztalatszerzésre, a cselekvésre és közben minden pillanatban újabb és újabb felfedezéseket tesz, azaz tanul a kisgyermek. Játék közben, játékosan szinte észrevétlenül tanul, tehát a játék az óvodai tanulás egy legfontosabb színtere, de nem kizárólagosan az. A játékon belül a motoros, a szociális és a verbális tanulás összefonódik, komplex formában jelenik meg. Az óvodai tanulás azonban szélesebb értelmű annál, hogy csupán a játékkal való összefüggésein keresztül értelmezzük. A nevelési folyamat egésze, azaz valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy erőltetés nélkül spontán vagy irányított módon tanuljon a kisgyermek. A tanulás természetesen csupán része a nevelési folyamat egészének. Legfőbb célkitűzésünk, hogy egyszerre, egy időben kevesebbet, de minőségben és használhatóságában mégis több ismeretet kapjanak a gyermekek. A több érzékszervet igénybe vevő tapasztalás és a sokoldalú cselekedtetés mindennél fontosabb a 3-7 éves korú gyermek fejlődésének szempontjából. Ezt nem lehet kiváltani, vagy helyettesíteni az egyoldalú intellektuális fejlesztéssel, aminek jelentőségét elismerjük, ám mértéke és hatása alatta marad a tevékenységek általi fejlesztésnek. A közvetlen környezet folyamatos megismerése, az érzékelés és a többoldalú tapasztalatszerzés azért központi kérdése a tanulási folyamatnak, mert szerintünk kevesebbet, de azt jobban, alaposabban, több oldalról megközelítve kell a gyerekek számára közvetítenünk és velük együtt átélnünk. Miután a gyermek a világot komplex módon érzékeli, észleli és éli meg, ezért a tanulás során is ebből kívánunk kiindulni. Ez az oka annak, hogy komplex foglalkozások rendszerén keresztül jut el a gyermekhez az, ami számára a világból megismerhető, befogadható ismeretet, tapasztalatot jelent. Egyáltalán nem mellékes az a szempont sem, hogy azok a tanulási tapasztalatok, melyeket óvodáskorban szereznek a gyermekek, hatással lehetnek az iskolai tanuláshoz való viszonyukra is. Nem mindegy, milyen érdekeltség fejlődik ki a gyermekben a tanulással kapcsolatban, hiszen már kialakulnak annak csírái, hogy később örömmel tanul-e a gyermek. Képes lesz-e saját motiváltságból kiinduló erőfeszítésre a tanulás során. Ennek a belső motiváltságnak a kialakítását kezdjük meg az óvodában. A tanulási tevékenység esetén is azt szeretnénk elérni, hogy örömmel és önként vegyen részt ebben a folyamatban a gyermek, ne csupán külső motiváció (jutalom) késztesse erre. A cél az, hogy megfelelő színvonalú feladatok elé állítsuk a gyermeket. Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek KOMPETENCIÁINAK fejlesztése. Természetesen minden gyermek esetében képességeinek megfelelő feladatokról van szó. A követelményeket az egyéni teljesítőképességhez kell mérni. A sikerélmények erősítik a gyermek önbizalmát, és bátorságot adnak neki az újabb, nehezebb problémák megoldásához. A sorozatos kudarcok ellentétes hatást váltanak ki. A gyermek bátortalanná, félőssé, visszahúzódóvá válik, alulértékeli önmagát, és alatta marad saját teljesítőképességének. Az óvodapedagógus szerepe tehát itt is kiemelkedő abban, hogy milyen feladat elé állítja az egyes gyermekeket, mennyire képes megismerni és fejleszteni a gyermeket az egyéni adottságainak figyelembevételével. A program keretjellege biztosítja az óvodapedagógusok számára a gyermek igényeihez, egyéniségéhez, teherbíró képességhez igazodó tanulási kereteket és formákat. A nevelés egészén belül megvalósuló tanulás kötött és kötetlen kezdeményezések, foglalkozások, beszélgetések, tapasztalatszerző séták stb. formájában egyaránt megoldhatók a napi élet bármely mozzanatában. Ez teljes egészében az óvodapedagógus kompetenciájába tartozó kérdés. Bár úgy gondoljuk, hogy a feladatrendszer elemeinek gyakorlati megvalósulását a vegyes életkorú csoportokban lehet a legnagyobb hatékonysággal elvárni, mégis azt valljuk, hogy az óvoda és az óvodapedagógusok hatásköre annak eldöntése, hogy vegyes, részben osztott vagy osztott életkorú csoportban nevelik a gyermekeket.

 

Az óvodapedagógus feladatai a tanulással kapcsolatban:

 

-                Értelmi képességek fejlesztése (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás)

-                A gyermek megismerési vágyának, kíváncsiságának, sokoldalú érdeklődésének kielégítése

-                Lehetőséget kínálni a gyermek számára olyan szituációk átélésére, ahol megismerhetik a felfedezés, a kutatás örömeit

-                A gyermek egyéni érdeklődésének megfelelő tevékenységek biztosítása

-                A gyermek önállóságának, figyelmének, kitartásának, pontosságának, feladattudatának fejlesztése

-                Olyan tapasztalatok szerzéséhez nyújtson segítséget a gyermeknek, amelyben saját teljesítőképességét is megismerheti

-                Komplexitásra törekvés a tanulási tartalmak tervezésénél, feldolgozásánál

-                Differenciálás  a tapasztalatszerzés sokoldalúságára törekvés

 

 

6.2. TÁRSAS, KÖZÖSSÉGI TEVÉKENYSÉG

 

A gyermekkel szemben támasztott két fő követelmény: tanuljon meg másokkal érintkezni és együttműködni. A kooperációs és kommunikációs képességek pedagógiai szempontból sikeres formálásnak legfontosabb feltétele, hogy a tevékenység  - társadalmi és egyéni -  értéktartalma és hasznossága nyilvánvaló, felismerhető, tudatosítható, átélhető legyen. Az együttműködési és érintkezési képességek jellegét, tartalmát, színvonalát, hatékonyságát stb. mindenek előtt az alapul szolgáló tevékenységek társadalmisága (közhasznú volta, kulturális színvonala, relációgazdagsága stb.) határozza meg. Pedagógiai programunk négyes feladatrendszere megfelelő bázist nyújt a kooperációs és kommunikációs képességek kifejlesztéséhez. A társas és közösségi tevékenységek állandó gyakorlása által történő kifejlesztése rendkívüli fontossággal bír a társadalmi gyakorlatra való általános felkészítés, azaz az életre nevelés szempontjából. Pedagógiai programunk a gyakorlat szükségleteiből kiindulva vezeti le a társadalmi követelmények rendszerét. A tulajdonságok, a képességek, a készségek, a szükségetek olyan rendszerét kívánja formálni, amelynek segítségével a gyermekek részvétele a napi életben (társadalmi gyakorlatban) egyszerűbbé, könnyebbé, gyorsabbá válik. A társadalom élete, a társadalmi gyakorlat pedig jórészt a társas és közösségi kapcsolatok keretén belül zajlik. Nagyon fontos feladat tehát ár az óvodában tudatosan törekedni a közösségben zajló folyamatok, a társas kapcsolatok és a közös tevékenység kibontakoztatására. Mindez természetesen nem jelenti az egyén fejlesztésének mellőzését. A jó közösséget mindig egyéniségek alkotják, mégpedig olyanok, akik egyéni akaratukat, ambícióikat, vágyaikat képesek a közösség keretein belül is megvalósítani. Az élet is ilyen. Bizonyos korlátok között kiélhetjük magunkat, azaz nekünk éppen úgy szükséges alkalmazkodnunk másokhoz, ahogyan mások is alkalmazkodnak hozzánk. A cél az, hogy az adott lehetőségek között a legtöbbet legyünk képesek egyéniségünkből kihozni, ezzel is gazdagítva a közösséget. Minden gyermek egyéniség, akinek lehetőséget kell biztosítani személyisége pozitív és széleskörű kifejlődéséhez. A társas és közösségi kapcsolatok kialakítása a tevékenység bázisára támaszkodva a teljes nevelési folyamatot átfogja. Az óvodai csoport, az óvodai közösség sikeres formálása esetén a társadalom számára igen hasznos közösségi érzés, közösségi tudat és magatartás mellett mások megbecsülése, a közös szokások kialakulása, a hagyományok tiszteletben tartása, sőt a csoport közvéleménye is alakul. A csoportban elfogadott normák befolyásolják a gyermekek cselekedeteit. Ha mindehhez még nyitott a légkör, demokratikus és szeretetteljes irányítás társul, akkor tág teret nyitunk a gyermek önállósága, tenni akarása és döntési képességének kibontakoztatása irányában. A nevelőközösség szerepe ebben a folyamatban meghatározó. A nevelőközösség belső tartása, gyermekszeretete, kivívott tekintélye és világos, pontos, tudatos, célirányos nevelő tevékenysége nélkül az elképzelt gyermekközösség kialakítása nem sikerülhet. Az óvodai gyermekközösség kialakítása a tevékenységek rendszerén keresztül valósítható meg. Az óvodában minden tevékenységnek a gyermek egyéni örömén túl a közös élményt is kell erősítenie. A társas kapcsolatok, a közös munka, az együttjátszás és a komplex foglalkozások rendszere is az együvé tartozás érzését erősíthetik, ha tudatosan igyekszünk azt létrehozni. A lényeg, hogy a tevékenykedtetés sokszínű, változatos legyen, és a tevékenykedtetésen legyen a hangsúly. Mindent kipróbálhasson a gyermek, kivételt csak a testi és szellemi épségét veszélyeztető tevékenységek képeznek. A közösségi szokások kialakítása pedig a tevékenységek végzését segítse, a gyermek cselekedeteit irányítsa. A szokások tegyék lehetővé, hogy az egyik gyerek ne zavarja a másikat a tevékenység végzése közben, a szokásrendszer tegye lehetővé a gyermekek közötti jobb együttműködést, egymás tevékenységére figyelést, vagy a közös tevékenység során kialakuló viták lerendezését, stb. Nem fegyelmezni, hanem tevékenységgel és az ehhez szükséges hellyel, eszközzel kell segíteni a gyermekeket abban, hogy minél nagyobb önállóságra tegyenek szert óvodai életük során. A helyes szociális viselkedés megtanulásának színtere az óvodai csoportközösség. A felnőtt és gyermek között nem a feltétel nélküli szófogadás, hanem a demokratikus partnerviszony kialakítása a cél. Az óvodapedagógus ugyanúgy vegye figyelembe a gyermek jogos kívánságait és igényeit, mint ahogy a gyermektől is elvárja a szokások, szabályok betartását. A gyermekek egymás közötti és a felnőttel való kapcsolatában egyaránt a szabadságra, a nyíltságra és az őszinteségre kell építeni. A közösség lehetőséget teremt az önálló kapcsolatok kialakítására, a különböző nézőpontok megismerésére, a konfliktusok kezelésére és megoldására. Ezek a folyamatok pedig a másokkal szembeni tolerancia kialakulásához vezetnek. A társas és közösségi tevékenységek a nevelőmunka egészét átszövik. Ebben a folyamatban talán a legfontosabb időpont az, amikor a gyermek először ismerkedik az óvodával, az óvodai csoporttal. A megszokottól eltérő környezet, a szülőktől való elszakadás, az új helyzet sokszor nehéz feladat elé állítja a szülőket és az óvodapedagógust egyaránt. Az óvodapedagógus feladata, hogy végtelen türelemmel és szeretettel forduljon az újonnan óvodába kerülő gyermek felé. Adjon elegendő időt a beszoktatásra. Biztosítson fokozatos átmenetet és tegye lehetővé a szülővel együtt történő beszoktatást.

Az óvoda nyitottsága nemcsak a beszoktatás ideje alatt, hanem óvodáskor végéig biztosítsa a szülőknek a nevelőmunkába történő közvetlen betekintést. Ez mindkét fél számára (szülő, óvodapedagógus) megnyugtató és biztonságot jelentő lehetőség, amit a gyermek érdekében kétoldalúan lehet hasznosítani. Az óvodapedagógusnak éppúgy szüksége van a nevelőmunkában a szülőktől érkező információkra, javaslatokra, mint fordítva. Az óvoda nyitottsága, hagyományok teremtésével, nyilvános, közös programok, ünnepek segítségével tovább növelhető.

 

A Mosoly-kert óvoda nyitott a szülők, a falu felé.

 

-                Beiratkozásnál a kisgyermek a szülővel közösen választja ki a jelét, megismerkedik az óvoda helyiségeivel. Bejöhet a nyár folyamán bármikor játszani, ismerkedni az óvó nénikkel, gyerekekkel.

-                Közös kirándulásainkon a gyerekeken kívül a szülők is részt vehetnek.

-                A nagycsoportosok búcsúztatásán ünnepélyt szervezünk, melyet egy búcsú torta követ és meghitt beszélgetés a leendő iskolásokkal

 

 

 

 

 

 

 

Óvodánk ünnepei, megemlékezések:

 

Hagyományos ünnepek megrendezése:

 

-                Mikulás ünnepély, látogatás Nagykarácsonyba a Mikulás Házba, Mikulás Hajó

-                Karácsony

-                Anyák napja

-                Nagycsoportosok búcsúztatása

-        Születésnapok, névnapok megünneplése

-                Gyermeknap

 

Néphagyományokhoz kapcsolódó ünnepek:

 

-                Ősz a betakarítások ideje:szüret, dióverés, Márton nap

-                Tél /advent: Mikulás, karácsonyi készülődés

-                Vízkereszt, farsang

-                Tavasz, húsvét, pünkösd

 

Nemzeti ünnepeink:

-                Március 15-ei ünnep az óvodában, szavalóverseny keretében

-                Május 01.

-                Október 23.

 

Helyi szokásokhoz kapcsolódó rendezvény

-                Falu nap, Karácsonyi műsor a község lakóinak

 

Jeles napok megtartása az aktualitásoknak megfelelően

-                Állatvédelmi nap okt. 04.

-                Víz világnapja márc.22.

-                Föld napja ápr.22.

-                Madarak-fák napja máj. 10.

 

 

 

A gyermekek gondozásával kapcsolatos feladatok

 

A gondozás az óvodai nevelőmunkát megalapozó tevékenység. A zavartalan fejlődéshez, az egészség fenntartásához a gyermekek fokozott gondozása elengedhetetlen követelmény. A gondozás a gyermekkel való törődés az első kapocs, ami közel viszi a felnőttet a kicsihez,ami lehetővé teszi az átmeneti problémák kezelését .Az óvodának a gondozás olyan klasszikus feladata, amit nem adhat fel,amit nem hanyagolhat el, amit nem helyettesíthet mással. Szerintünk addig nem fejleszthető a gyermek amíg nincs  biztonság érzete,komfortérzete, amíg valamennyi testi szükséglete nincs kielégítve. A napirendnek pontosan ezt a folyamatosságot, rugalmasságot kell tükröznie.

A hátrányos helyzetű gyermekek esetében a gondozási teendők növekedésével számolhatunk. Fontos a családdal való szoros együttműködés. Az egyéni bánásmód, az egyes gyermekek sajátos igényeinek figyelembe vétele a gondozás esetében is érvényesül.

 

 

Az egészséges életmódra nevelés feltételei és feladatai

 

Az egészséges életmódra nevelés mai életünkben felértékelődött. Az egészséges életmód magába foglalja a környezettel való harmonikus együttélést,a természet szeretetét és védelmét.

A mozgás és pihenés egyensúlyának biztosításával sikerülhet a gyermekek egyoldalú igénybevételét elkerülni. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek minél több időt töltsenek el a szabadban. A napfény, a levegő, a víz , az eső is erősíti őket. Az udvaron nemcsak játszani, étkezni, de nagyon sokféleképpen tevékenykedni is lehet. Az egészséges életmódra nevelés nem csak az óvoda épületének és udvarának célszerű hasznosítását jelenti, hanem gyakori sétákat, kirándulásokat a szabad természetben. Az óvodapedagógus tudatossága abban nyilvánul meg, hogy gondosan válassza meg a helyszíneket és hívja fel a figyelmet a környezet megóvásának fontosságára. A játék, kirándulások célját és időtartalmát a gyermekcsoport életkori sajátosságaihoz igazítjuk. Az óvoda udvarán lévő konyhakert vagy virágoskert ugyancsak alkalmas  a mindennapi mozgást igénylő tevékenységre.  

Az egészséges életmód szokásainak kialakításában fontos szerepet kap a helyes táplálkozás szokásainak kialakítása és az étkezés körülményeinek, esztétikumának biztosítása. A szokásrendszer kialakításánál első szempont a rendszeresség. Igyekszünk gyümölcsökkel,különböző magokkal kiegészíteni az óvodai ellátást. Az egészséges életmód szokásainak kialakításához hozzátartozik az étkezések körülményeinek, nyugalmának, kellemes hangulatának biztosítása. A mindig tiszta asztalterítők,szalvéták,asztaldíszek fokozzák az étkezés pozitív hatását,nevelő értékét. A gyermek nem megérti, hanem megérzi ennek az egész miliőnek a jótékony hatását és megőrzi magában a későbbi életében is. Mindez újabb adalék ahhoz, hogy a környezet hatásával nevelni tudunk, hogy a példaadás a legerősebb nevelő erő.

 

 

Az óvodapedagógus feladatai a társas, közösségi tevékenységgel kapcsolatban:

 

-                     Biztonságos, nyugodt, félelemmentes óvodai mindennapok biztosítása, amiben lehetőség kínálkozik a gyermekek közötti, valamint a gyermekek és felnőttek közötti minél gyakoribb kontaktusfelvételre

-                     A felnőttekkel és a társakkal kapcsolatos viselkedési szokások kialakítása és gyakorlása természetes szituációkban

-                     A gyermekcsoporton belül az együttműködés, az együttjátszás, együttdolgozás képességének kialakítása és gyakorlása

-                     A konfliktusok kezelése,demokratikus, nyílt légkör kialakítása

-                     A társakért, a csoportért érzett felelősségérzet alakítása

-                     A demokratikus szabályok betartásának gyakorlása

-                     Arra nevelni a gyermekeket, hogy megértést és toleranciát tanúsítsanak a társaik irányában

-          Az egyéni törekvések tiszteletben tartásával biztosítani a csoport egészének zökkenőmentes napi életét

 

 

6.3. ÉRTÉKTEREMTŐ  MUNKATEVÉKENYSÉG

 

Az életre való felkészítés nem nélkülözheti a munkatevékenység lehetőségeinek kiaknázását. A munka az óvodás gyermek számára játékos jellegű, gyakran nem is választható szét a játék és a munkatevékenység. Ami azonban mégis megkülönbözteti a játéktól az nem más, mint az erőfeszítés és az eredmény közvetlen érzékelése. A visszajelzés, hogy jól végezte el amit csinált, hogy abban mások is örömüket lelik, belátható, átélhető a gyermek számára. Ez a folytonos visszajelzés adja a legnagyobb motiváló,   ösztönző, megerősítő tényezőt.A munkatevékenység fejlesztő hatását nem vonhatjuk kétségbe. Az értékteremtő munka pedagógiai funkciója nem a szakismeretek gyakoroltatása, hanem a gyermek értékteremtő együttműködési képességeinek fejlesztése. Éppen ez az a terület, ahol az erőfeszítés és az eredmény kapcsolata közvetlenül érzékelhető, belátható, átélhető a gyermek számára. Ez a folytonos visszajelzés a legnagyobb motiváló erő, ösztönző, megerősítő tényező. Nem elsősorban a munka tárgya, hanem megszervezésének módja fejti ki a már említett nevelő, fejlesztő hatást. Itt is érvényes, amit a tevékenységről általánosságban elmondtunk: alapvető követelmény az önállóság, az öntevékenység lehetőségeinek megteremtése. A különböző munkafajták: önkiszolgálás, naposság, a gyermekek saját személyiségével kapcsolatos munkák, a csoport érdekében elvégzett munkák vagy a kerti munka közös vonásaként azt kell kiemelni, hogy mindez tényleges munkavégzést, azaz tevékenykedtetést jelentsen az óvodában. Minden olyan munkát elvégezhetnek a gyerekek, amihez kedvük van és testi épségük veszélyeztetése nélkül képesek azt megvalósítani. A gyermek önkéntességét, nyitottságát, megismerési vágyát, aktivitását, érdeklődését tudatosan igyekezzünk felhasználni nevelési céljaink megvalósítása érdekében. A gyermek éppúgy élvezi a munkatevékenységeket, mint a játékot, ha tiltásokkal vagy túl nehéz feladatokkal nem szegjük kedvét. A munka az életre való felkészítést, a társadalmi gyakorlat megismerését éppúgy szolgálja, mint a személyiség fejlesztését, és ha mindez pozitív élmények forrása lehet, akkor a gyermekek szívvel, lélekkel fogják végezni.

Vannak olyan képességek, amelyek a munkatevékenységgel fejleszthetők a leghatékonyabban. A teljesség igénye nélkül:a kitartás, fegyelmezett munkavégzés,kötelességtudat, a többiekkel való együttműködés képessége,szervezőképesség,részvétel a közös munkában a döntési képességek és a felelősségvállalás a közös tevékenységben, versengés és a  segítségnyújtás képessége,speciális, az adott tevékenység végzéséhez szükséges képességek.

Az első feladat olyan munkalehetőségek biztosítása, ami a gyermek számára elfogadható. Ezen kívül igen nagy fontosságú, hogy a munkavégzés során biztosítsuk a teljes önállóságot. A munkatevékenység a felkínált lehetőségek közül önállóan választható és sohasem a gyermekre kényszerített feladat legyen. Váljon a csoport számára magától értetődő és természetes dologgá, hogy mindenki dolgozik, amikor szükséges és mindenki a kedvének, egyéniségének, képességének megfelelő munkát végezheti. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkavégzés ne időszakonkénti, hanem rendszeres, folyamatos tevékenység legyen, ami beépül az óvodai mindennapokba. A munkafajták közül ki kell emelnünk az önkiszolgálást, aminek óvodáskor kezdetétől fogva igen nagy a jelentősége. A gyermekek magukkal kapcsolatban minden teendőt - testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendben tartása - a lehető legkorábbi időtől kezdve próbáljanak önállóan elvégezni. Azt felesleges meghatározni, hogy melyek azok az önkiszolgálással kapcsolatos tevékenységek, amelyeket 3-5 vagy 7 éves korban végezhet el a gyermek. Hagyjuk, hogy a gyerekek saját képességeik szerint, koruktól függetlenül akkor végezzék el az önkiszolgálással kapcsolatos teendőiket, amikor képesek rá vagy kedvük van hozzá.

            A munka megosztása során fontos feladatnak tartjuk, hogy a gyerekek megtanuljanak önállóan dönteni, feladataikat egymás között megosztani. Pontosan olyan módon, mint amikor a szerepjáték megkezdése előtt elosztják egymás között a szerepeket. A nagyfokú önállóság és a döntési helyzetek, döntési képességek gyakorlásának lehetőségei együtt szolgálják a gyermekek életre való felkészítését. A munka konkrét tartalmát nem tartjuk szükségesnek körülhatárolni, hiszen attól függ, hol és milyen körülmények között működik az óvoda. Községben és falun nyilván több lehetőség adódik az óvoda udvarán kertet létesíteni, kisállatokat, halakat, növényeket gondozni, gesztenyét vagy más terméseket gyűjteni stb. Városban is megteremthetők ezek a feltételek, de ott egészen más körülmények és adottságok között. Arra azonban mindenütt van lehetőség, hogy a gyermekek tisztán tartsák saját környezetüket, közösen megjavítsák, megtisztítsák játékaikat, hogy maguk rendezzék be a csoportszobákat, maguk díszítsék fel a termet stb.

            A munkára nevelés általános értelemben, magában foglalja a termelést, a gazdálkodást is, azaz a valódi értékteremtő képességek fejlesztését. Nekünk az óvodában ennél kevesebbel kell megelégednünk, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk megismertetni a gyerekeket a munka társadalmi értékével. Vegyük például azt, amikor a gyerekek a szülők segítségével papírt gyűjtenek és a pénzből kirándulni vagy fagylaltozni viszik az óvodásokat. A gyerekek képesek felfogni, hogy munkájuk eredményeként (pl. papírgyűjtés) kirándulni mehetnek, játékot, meséskönyvet vásárolhatnak. Ez értékteremtés, ami alatt itt anyagi értéket értünk, de felfogásunkban az érték nemcsak materiális, hanem szellemi, erkölcsi, esztétikai stb. értéket egyaránt jelent. Véleményünk szerint a kerti munka az a terület, ahol ez az értékteremtő képesség még tisztábban megmutatható. Fontosnak tartjuk tehát az óvodában az élősarok kialakítását és a kerti munka megvalósítását, mert a nevelésben játszott szerepén túl a természet, a környezet és az ember kölcsönhatásának megtapasztalására igen nagy lehetőséget nyújt a gyermekcsoport valamennyi tagjának. Tavasztól őszig lehet tevékenykedni a kertben és közben rengeteg tapasztalatot, ismeretet szereznek a gyermekek. Nagyon fontos, hogy a munkavégzéshez elegendő mennyiségben és megfelelő minőségben legyen a gyermekcsoport felszerelve a szükséges eszközökkel, szerszámokkal és azok bármikor hozzáférhető módon, szabadon a gyermekek rendelkezésére álljanak.

 

 

Az óvodapedagógus feladatai a munkatevékenységgel kapcsolatban:

 

-                Minden gyermeknek biztosítson lehetőséget arra, hogy önkéntesen, önállóan, kedve és képessége szerint elvégezhesse az önmagával kapcsolatos önkiszolgáló tevékenységet, illetve a társai érdekében végzett munkatevékenységet.

-                Folyamatosan biztosítsa, bővítse a munkatevékenységhez szükséges, gyermekek számára megfelelő munkaeszközöket

-                A munkaeszközök számára biztosítson olyan helyet, ahol a gyermekek bármikor elérhetik és használhatják a szükséges eszközöket.

-                Adjon lehetőséget a gyermekeknek bármilyen őket érdeklő munkatevékenység elvégzéséhez, még akkor is, ha a gyermek tevékenységi vágya és képességei nincsenek teljesen összhangban.

-                Arra törekedjen, hogy minden munkatevékenység örömöt jelentsen a gyermekeknek és teljes önállósággal végezhessék azokat.

-                A munkatevékenység végzése minden esetben differenciáltan, a gyermekek sajátos igényeinek figyelembe vételével valósuljon meg.

 

 

6.4. SZABAIDŐS TEVÉKENYSÉG

 

A szabadidő igazi tartalma: a termékeny idő felhasználási lehetőségek közötti szabad választás. Ez is öntevékenység, ez is döntés. Különösen a kisgyermek számára az, aki eleinte a felkínált sokfajta tevékenység közül igazából nem, vagy csak nagyon nehezen tud választani. Egyszerre szeretne mindenütt ott lenni, mindennel játszani, mindent megfigyelni. A szabad, autonóm egyéniség által determinált öntevékenység egyenlő a döntéssel. Ennek közelébe kell eljuttatni a gyermeket. Az ilyen döntést ugyanis már nem befolyásolják természeti szükségességek, társadalmi kötelességek. A szabadidős foglalkozásoknak ezért kell a saját, semmivel sem helyettesíthető helyüket és szerepüket kivívniuk a nevelési intézményekben, mert másképpen a gyermek sohasem tanulhatja meg, hogyan gazdálkodjon az önmaga számára felszabaduló, rendelkezésre álló idővel. Ebben a tevékenységi szférában sem képzelhető el, hogy a hosszú ideig szorosan irányított gyermek egyszer csak öntörvényei szerint cselekvő önálló egyéniséggé válik. A kívülről irányított ember, különösen, ha hozzászoktatták tartósan önállótlan helyzetéhez, nem lesz képes belülről, önmaga által irányított emberré válni.

Az alapvető társadalmi tevékenységeket és az individuális tevékenységi formákat ötvöző nevelési rendszer nem képzelhető el anélkül, hogy a társadalom tagjai elsajátítsák a társadalmi és egyéni lét fenntartásához és gyakorlásához szükséges képességeket. Ezeknek a képességeknek a sokrétűsége, elméleti és tapasztalati megalapozottsága, egymást erősítő és kiegészítő jellege az egyike azoknak a nagy horderejű feladatoknak, melyeknek megvalósítását az óvodában lehet elkezdeni. Az óvodában persze sajátosan  - az iskoláétól eltérő módon -  értelmezzük a szabadidős tevékenységet. Ennek oka elsősorban az, hogy az óvodások egész nap az intézményben tartózkodnak, önállóan és a lehetőségekhez mérten szabadon tevékenykedhetnek. Elsősorban a délutáni időszakban jut idő arra, hogy a gyermekek az óvónők által felkínált lehetőségek közül (pl. bábozás, festés, rajzolás, zene-tánc, játéktanulás, sakk, társasjáték, filmvetítés, mese-vers, barkácsolás, stb. …) közül szabadon választhassanak. A döntést nehezíti, hogy a szabad választási lehetőség az egyik csoportból a másikba csoportba való átlépést is lehetővé teszi. Természetesen nemcsak az épületen belül, hanem azon kívül az udvaron is megvalósítható az a sokfajta választási lehetőség, ami döntésre és természetesen újabb és újabb gyakorlásra készteti a gyermeket. Amelyik óvodában az adottságok azt lehetővé teszik, hogy bent a teremben és kint a teraszon vagy a teraszon egyszerre és egy időben tevékenykedhetnek a gyerekek, ezt a lehetőséget a szabadidős tevékenységek minél szélesebb skálájának nyújtásával feltétlenül ki kell használni. Az óvodások napi életének ilyen formában való szervezésével nemcsak változatos, minden gyermek érdeklődésére igényt tartó keretet teremtünk, hanem a csoportnál nagyobb közösség megismerésére, sőt kialakítására is lehetőséget biztosítunk. A csoportok elszigeteltségének megszüntetésével kitágítjuk a gyermek élet- és mozgásterét, ami maga után vonja a gyermeki önállóság, kezdeményezőkészség és döntési képesség kifejlődését. Ugyanakkor mindezek mellett az egyéni képességek megmutatására, kibontakoztatására is igen hatásos eszköz ez a nevelési mód, hiszen még nagyobb lehetőséget nyújt az azonos érdeklődésű gyermekek kiscsoportos foglalkoztatásához.

 

 

 

 

Az óvodapedagógus feladatai a szabadidős tevékenységek megszervezésében:

 

-                Törekedjen a zárt csoportszoba tereinek kiszélesítésére. Keresse a lehetőséget arra, hogyan biztosíthatna nagyobb mozgás- és tevékenységi teret a gyermekeknek.

-                A választásra felkínált tevékenységek listáját bővítse, időszakonként gondolja át a változtatások lehetőségét és szükségességét.

-                Egyszerű, saját maga és a gyermekek alkotta eszközökkel segítse elő a gyermekek fantáziájának fejlődését.

-                Pihenőidőben és a délután folyamán keressen és kínáljon lehetőséget az egyéni képességek fejlesztésére, a differenciált gyakorlásra, a gyermekek egyéni kéréseinek teljesítésére.


 

7. KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK RENDSZERE

 

 

A komplex foglalkozások lényege:

 

a.              Komplex rendszereket, folyamatokat értelmeznek az óvodás gyermek szintjén

b.             A foglalkozásokat probléma centrikusság és egy-egy vezető szempont megléte jellemzi

c.              A foglalkozásokon tudatosan és tervszerűen integráljuk az adott problémához tartozó ismereteket

 

 

7.1. A TÁRSADALMI ÉRINTKEZÉST MEGALAPOZÓ KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK

 

Anyanyelv

 

Az anyanyelv a legfontosabb eszköze a szociális kapcsolatok kiépítésének és az emberek közötti kommunikációnak. A beszéd és a gondolkodás egymással szoros kapcsolatban áll. Ha tehát az anyanyelvi nevelés feladatait fontosnak tartjuk és a gyermeket nyelvi fejlesztésben részesítjük, nemcsak tisztábban és jobban fog beszélni, hanem a gondolkodása is fejlődik. Az óvodai anyanyelvi nevelés komplex folyamat, ami a nevelési folyamat egészében jelen van. Minden feladatot, minden tevékenységet áthatva segíti a gyermek önbizalmának kifejlődését, szociális kapcsolatainak kialakítását és elősegíti a gyermek zökkenőmentes iskolai tanulásának megkezdését. A rossz kifejezőképességgel rendelkező, beszédében gátolt gyermek gondolkodási képességét nem tudja megfelelően használni.

Ugyanakkor egy kevésbé intelligens gyermek jó kifejezőképesség birtokában jobb teljesítményt képes felmutatni. Ezért fordul elő gyakran, hogy a fejletlen beszédképességű gyermeket gyakran teljesítménye alatt értékelik. Minden gyermek beszédét meghatározza az otthoni nyelvi környezet. Az óvoda fejlesztési feladatainak tehát a család, a környezet megismeréséből kell kiindulni, és a gyermek egyéni képességeinek megismerésén keresztül kell hatást kifejteni. A fejlesztésnek a gyermek élményeihez kapcsolódva és tapasztalatszerzéssel egybekötve lehet értelme. Az óvodapedagógusnak arra kell lehetőséget biztosítani, hogy nyugodt légkörben, életszerű helyzetekben minden gyermek beszélhessen arról, ami érdekli, ami foglalkoztatja. Semmiféle türelmetlenség vagy a gyermek korlátozása nem megengedhető az anyanyelvi nevelés során. Az óvoda tevékenységgel gazdag élete, a kellemes, nyugodt légkör alapvetően meghatározza az anyanyelvi nevelés fejlesztését. Ilyen körülmények között a gyermekek szívesen és gyakran beszélnek. A nap folyamán bármikor adódhat lehetőség a beszélgetésre, de célszerű a hétfői napokon erre külön is tekintettel lenni, hiszen ilyenkor otthonról és külső környezetből hozott rengeteg élményt és tapasztalatot mondják el a gyermekek.

A környezet példamutató, tiszta és szép beszéde mintát nyújt, ösztönzést ad a kisgyermeknek a beszédre. Különösen fontos, hogy az óvodapedagógus ügyeljen beszédének stílusára, a hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazására. Beszéde legyen érthető, egyszerű és világos. Figyeljen arra, hogy a gyermekek mindig választ kapjanak kérdéseikre. Ne vegye el a gyermekek kedvét állandó javítással és figyelmeztetéssel a folyamatos beszédtől. Dicsérje és biztassa a bátortalanabb gyermekeket, serkentve őket a beszédre. Figyeljen arra a gyermekre, amelyik beszédhibával, beszédgátlásossággal, beszédbeli elmaradással küzd. Szükség esetén kérje szakember segítségét.

 

Az óvodapedagógus feladatai az anyanyelvi nevelés fejlesztésében:

 

-                Beszélgetésre alkalmas nyugodt, kiegyensúlyozott, demokratikus légkör megvalósítása

-                A beszédöröm biztosítása: arra nevelni a gyermekeket, hogy bátran nyilatkozzanak meg, mondják el élményeiket

-                Lehetőséget teremteni minden gyermeknek a folyamatos beszéd gyakorlására

-                Képessé tenni a gyermekeket arra, hogy tudjanak másokat is meghallgatni

-                A gyermekek szókincsének folyamatos bővítése

-                A beszédszínvonal folyamatos emelése olyan formában, hogy a gyermekek képesek legyenek a nyelvi kifejezés eszközeit variálni

-                Beszédmegértés fejlesztése

-                Beszédtechnika fejlesztése, a helyes kiejtés gyakorlása

-                A gyermeki kérdések inspirálása, megválaszolása

-                A beszédhibák megfelelő módszerekkel történő javítása,szükség szerint logopédus segítséggel

 

 

 

 

Tevékenységek:

 

-                Ajak- és nyelvtorna

-                Alkalmazzák megfelelően a kérést, köszönést

-                Állatok hangjának utánzása, hangoztatása

-                Hangfelismerők

-                Hangutánzók

-                Az asztalnál csendes hangnemben beszéljenek

-                Barkochba

-                Bábos párbeszéd

-                Szemkontaktus megtartása

-                Bújj a bőrébe! (mit tennél ha ….. lennél?)

-                Térbeli irányok fejlesztése

-                Csoportszobába lépéskor érthetően, hangosan köszönjenek az óvónőnek, gyerekeknek

-                Ellentétpár játék

-                Repül a…… repül a…….

-                Fonetikai mondókák

-                Fúvógyakorlatok

-                Gondolataikat bátran, összefüggően mondják el

-                Igaz, hamis játék

-                Mese kiegészítés

-                Mondatbővítő játék

-                Szobor játék

-                Türelmesen hallgassák meg egymást

 

Matematika

 

Programunk az ismerettartalmak komplex kezelésére a komplex óvodai foglalkozások keretén belül megvalósuló fejlesztésre kívánja a hangsúlyt helyezni. Felfogásunk azonban a matematikai nevelés önállóságát is hangsúlyozza. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy a matematikai nevelés nem komplex formában a gyermek észlelésére, érzékelésére és megismerési vágyára épülve valósulna meg. Az óvodában a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve a matematikai tanulás több formája valósulhat meg:

 

-                utánzás, minta-modellkövető,

-                spontán játékos tapasztalatszerzésre, az óvodapedagógus által irányított megfigyelésre épülő tapasztalatszerzés,

-                gyakori problémafelvetés és feladatmegoldás,

-                a gyermeki kérdésekre, válaszokra adott magyarázatok,

-                az óvónő által kezdeményezett foglalkozások.

 

A gyermek már az óvodába kerülés előtt felfigyel a dolgok mennyiségi és minőségi összetevőire. Érdeklődéssel fordul a matematikai információk felé. Az óvodai nevelés építhet ezekre a korai tapasztalatokra, még akkor is, ha azok pontossága csak a gyermek számára fontos, érzelmileg hangsúlyos helyzetekben megbízható. Az óvodáskor jellemző gondolkodási sajátosságokkal (invariancia, állandóság hiánya) a matematikai nevelés folyamán is számolni kell. Fontosnak tartjuk, hogy a kisgyermekkorban a család által nyújtott matematikai ösztönzéseket időbe kövesse a tudatosabb óvodai nevelés, a gyermek egyenletes fejlődését biztosító módszerekkel. Az óvodáskort jellemző fejlődésbeni egyenetlenség, a korai családi fejlesztés eltérései azt sugallják, hogy a matematikai nevelés terén két életkori szintet jelölünk meg:

Az első szint: bevezetés a matematikába, - általában a gyermek 5. életévéig tart.

Feladata: a matematikai kíváncsiság és érdeklődés kibontakoztatásának segítése, a matematikai beállítódás, szemlélet megalapozása.

A második szint: az intenzív fejlesztés szakasza  -  az 5-6-7 életévben.

Feladata: az iskolai alkalmassághoz szükséges tapasztalatok megszereztetése, részképességek, gondolkodási műveletek, szokások elsajátítása. Eligazodás a gyakorlati életben a tevékeny élet megkedveltetése.

A tevékenységek végzése, a folyamatos cselekedtetés rengeteg olyan szituációt hoz felszínre, ahol természetes környezetben folyhat a matematikai tapasztalatok szerzése. A perceptuális, a motoros, a verbális és a szociális tevékenységek aktív átélése együttesen nyújt lehetőséget a matematikai ismeretek és összefüggések megláttatására. A komplex foglalkozások alkalmat adnak arra, hogy a korábban mozaikszerűen megszerzett benyomásokat rendszerezzük, a megfigyelések, tapasztalatok körét szélesítsük és mélyítsük, a spontán tanultakat rögzítsük. Bármilyen gyakori is a játékban és egyéb tevékenységekben szerzett, belső érdeklődésből fakadó tanulás, a gyermek negyedik életéve után egyre gyakrabban igényli és képes is kisebb-nagyobb csoportokban az óvodapedagógus által irányított formában a mélyebb és sokoldalúbb összefüggések feltárására. Az óvodapedagógus és a társak jelenléte mobilizálja a gyermek tanulási teljesítményét, tudását, viselkedésének és magatartásának tartalékait. Azt, hogy a matematikai nevelés tartalmából melyiknél elégedhetünk meg a játékidőben szerzett benyomásokkal, vagy mely matematikai összefüggést dolgozzunk fel foglalkozáson, az óvodapedagógus dönti el.

A matematikai nevelés tartalmának szoros kapcsolatban kell lennie az életre neveléssel. A gyermeket körülvevő környező valóság mennyiségi és térbeli viszonyai, formái természetes napi szituációkban megfigyelhetők. Tevékenykedés közben a megismerő képességek (érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés, tapasztalás, megértés, problémalátás, problémamegoldás) fejlesztése szinte észrevétlenül megvalósítható. Játék és szabadidőben folyamatosan létrejöhetnek olyan szituációk, melyek alkalmasak matematikai tartalmak közvetítésére akkor, ha az óvodapedagógus képes az adódó lehetőségek felismerésére és kihasználására.

 

 

Az óvodapedagógus feladatai a matematikai nevelés terén:

 

-                Az óvodapedagógus feladata olyan eszközök és tevékenységek biztosítása, ami felkelti a gyermekek érdeklődését, és természetes élethelyzetekben teszi lehetővé számukra matematikai tapasztalatok és ismeretek megszerzését.

-                A komplex matematika foglalkozásoknak vagy kötetlen kezdeményezéseknek minden esetben támaszkodnia kell a gyermekek ötleteire, aktuális élményeire. A matematikai képességek fejlesztését játékosan, játékba építetten szükséges megvalósítani.

-                Az élet nyújtotta természetes szituációk keresése és

-                felhasználása a matematikai nevelés céljainak

-                megvalósításában.

-                A matematikai képességek fejlesztését játékosan,

        játékba építetten szükséges megvalósítani.

 

Témakörök:

 

-                A darabszám változásai

-                A pár

-                Alacsonyabb, magasabb tárgyak keresése

-                Építések, alkotások szabadon és máshol

-                Játékok a tükörrel

-                Kirakós játékok

-                Gömb, téglatest, kocka létrehozása mintázással

-                Gyöngyfűzés

-                Halmazok összehasonlítása megadott szempont szerint

-                Párosítás

-                Egyesítés, bontás

-                Hosszúságmérés

-                Mennyiségek összehasonlítása, összemérése

-                Melyik nehezebb? Melyik több? Becslés, mérés

-                Névutók, irányok gyakorlása

-                Síkmértani formák kirakása pálcikákból

-                Sorba rendezés

-                Számlépcső

-                Vágás, rajzolás

-                Térbeli és síkbeli irányok, tájékozódás

-                Több, kevesebb, ugyanannyi

 

 

7.2. A TÁRSADALMI GYAKORLAT BELSŐ ÖSSZEFÜGGÉSEIT TÜKRÖZŐ KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK

 

Természet - társadalom - ember

 

Ez a komplex foglalkozás, mint elnevezéséből is kitűnik, szeretné egységben megmutatni és érzékeltetni azt, ami a valóságban is teljes egységben érzékelhető. Nem vagyunk hívei a szétszabdalt, szeletelt foglalkozásoknak, mert azok nem képesek az életben megmutatkozó sokszínűség mellett az összefüggések feltárására. Az óvodai foglalkozások rendszerének hagyományos felosztása az iskolától átvett szempontok alapján jött létre. Ez a felosztás a tudományok rendszerét és nem a valóságot modellezi, és így már az óvodában megkezdődik a világról a gyermek felé áradó észlelések, tapasztalatok, ismeretek szétaprózódása, ezért okoz nehézséget az összefüggések meglátása és megértése a gyermek számára.

A tevékenységközpontú program célja az, hogy a gyermeknek segítséget nyújtson ahhoz, hogy a világot megismerje és megértse a maga egészében. A gyermeket körülvevő világ megismerésében a közvetlen megfigyelésre és a tapasztalatszerzésre építünk. A természet szeretetére kívánjuk nevelni a gyermekeket, természet közeli élettel, a természet, a környezet szeretetének bizonyításával, példát mutatva a gyermek számára. Azt kell benne megerősíteni, hogy mennyire összefügg mindez egymással és milyen nagy az ember felelőssége a természeti és társadalmi környezet megóvása szempontjából. A tapasztalatszerzés mindig a valódi környezetben történik, ezért a komplex foglalkozások legtöbb esetben a szabad természetben vagy az óvoda környezetében, udvarán zajlanak. Legfontosabb feladat megismertetni a gyermeket azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a figyelmet annak értékeire és szépségeire. Ez képezi majd az alapját a később kialakuló természetszeretetnek. A fák, a virágok, az apró kis állatok megannyi ismeretet, feladatot jelentenek a kisgyermeknek. A séták, kirándulások, az óvoda udvarán és kertjében vagy az élősarokban végzett tevékenységek tanulási, tapasztalási lehetőséget kínálnak a gyermeknek. A komplex foglalkozás tehát csak átvitt értelemben nevezhető valódi foglalkozásnak, inkább komplex tapasztalatszerzési lehetőségről van szó. Az önálló és csoportos megfigyelések révén értékes tapasztalatokhoz juthat a természetben végbemenő folyamatokról és összefüggésekről. Már az óvodában fel lehet, és fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy társadalomban élünk, ami a közvetlen környezetünkön keresztül hat ránk. A gyermeket demokratikus társadalmi rendben való élésre készítjük fel, amelyben különböző vélemények, értékítéletek lehetnek egymás mellett. Meg lehet éreztetni a gyermekekkel, hogy mindenkinek lehetősége van saját lelkiismeretének megfelelően dönteni. A tolerancia, mások véleményének, érzéseinek és gondolatainak tiszteletben tartása arra neveli a gyermeket, hogy képes legyen elfogadni másokat. Mindez pedig a társadalomban való harmonikus, kiegyensúlyozott élethez feltétlenül szükséges. Természetesen ide tartozik a mások (idősebbek, felnőttek, társak) tisztelete és szeretete is. Ilyen pedagógiai légökörben fejlődik a gyermek ítélőképessége, és természetes viselkedési formává válik a más felfogásokkal szembeni tolerancia. Ugyanakkor lehetőséget kap az önálló véleménynyilvánításra, önbizalmának növelésére. A komplex foglalkozás keretén belül egészen odáig mehetünk el, hogy az óvodás gyermek számára megtapasztalható, és ezáltal megérthető társadalmi folyamatok között még a gazdasági kérdések is felszínre kerülhetnek.

Ennek egyik nagyon egyszerű és kézzelfogható példája a tényleges vásárlás a boltban. Nem szükséges tehát elvont, tág fogalmakban gondolkodnunk, hanem a gyermeket körülvevő valós természeti és társadalmi környezetből megismertetni mindazt, ami megérthető és hasznosítható a gyermek számára.

 

Gyermekeink a helyi adottságainkat megismerik, ismereteik, élményeik gazdagodnak:

 

-                A Duna-partot, a vizet, a vízparti növényzetet, állatvilágot

-                A vízben élő állatokat, azok életét

-                A háziállatokat

-                A helyi lovardát, tehenészetet

-                Az erdők szépségét, nyugalmát

-                Mezőgazdasági munkagépeket, munkákat (vetéstől az aratásig)

-                Virágos kertet, konyhakertet

-                A községünkben található intézményeket, boltokat, hivatalokat

-                Madárbarát kert

 

Kirándulásaink során megismerkedhetnek:

 

-                Dunaújvárosban a városi élettel (közlekedés, járművek, stb.)

-                A rendőrség, tűzoltóság munkájával (pályázatok, versenyek, bemutatók alkalmával)

-                Beutazunk a piacra

-                Távolabbi kirándulásaink: budapesti, dunaföldvári, tasi, Velencei-tavi, székesfehérvári, stb.

 

A környezetvédelem vagy a problémák erőszakmentes megoldásának kérdése már az óvodás gyermek szintjén is felvethető és beépíthető a komplex foglalkozások rendszerébe. A természet - társadalom - ember egymástól függő, egymást feltételező, egymást kiegészítő fogalmak rendszere, melynek lényege a kisgyermek szintjén már óvodáskorban is megérthető és megéreztethető.

 

Születéstől - felnőttkorig

 

A természet - társadalom - ember fogalomkörhöz szorosan kapcsolódnak és a nevelés egészében jelen vannak azok a mozzanatok, amikor a gyermekek újrajátsszák életüket. Újraélik az óvodában mindazt, amit a mindennapokban, a családban, az óvodában vagy tágabb környezetükben tapasztalnak, látnak, hallanak. A környezettel való szoros kapcsolat az életfolyamatok újrajátszása nemcsak arra ad lehetősége a gyermeknek, hogy a benne lévő feszültségek feloldódjanak, hanem elősegíti számára a társadalomba való későbbi bekapcsolódást, szocializálódást. A születéstől - felnőttkorig címmel megfogalmazott komplex foglalkozások magukban foglalják a testápolástól a közlekedésig, a családtól a helyes viselkedésig mindazt, ami gyermekeknek támpontot nyújthat a környezetében meglévő szabályok megismeréséhez és gyakorlásához. A szokások elsajátítása, a társadalomban való beilleszkedéshez szükséges magatartásformák kialakítása valósulhat meg játékosan, a gyermek érdeklődésének és igényeinek figyelembevételével. Ez a komplex foglalkozás hagyományos értelemben nem is nevezhető foglalkozásnak, hiszen játékidőben, szabadidőben vagy a nap bármely időszakában megvalósíthatók az itt jelentkező feladatok.

 

Az óvodapedagógus feladatai a foglalkozások megszervezésében:

 

-                Olyan feltételek megteremtése, amely lehetővé teszi minél több tapasztalat szerzését a természetben

-                Tudatosan törekedjen az óvodapedagógus arra, hogy minél több élményt gyűjtsenek a gyerekek saját természeti és társadalmi környezetükből

-                Biztosítani minden eszközt és lehetőséget a gyermekeknek természetben való folyamatos tevékenykedtetéshez

-                A foglalkozásokat lehetőség szerint a szabad természetben szervezzük meg

-                Biztosítsuk a feltételeit annak, hogy az óvodában élősarok, konyha és/vagy virágoskert működjék, ha lehetőségünk adott, próbálkozzunk kisállatok tartásával is.

 

Témakörök:

-                A mi világunk: föld, nap

-                Állatok, állatkert építése

-                Föld, víz, levegő ( az elhangzott állat hol él?)

-                Háziállatok, vadállatok

-                Vetítés

-                Család, az emberek munkája

-                Évszakok

-                Közlekedés, a helyes közlekedési szabályok bemutatása

-                Szárazföldi, vízi, légi közlekedési járművek

-                Napszakok. Időrendi sorba állítás jellegzetes cselekvések alapján

-                Levelek, termések gyűjtése, préselése

-                Költöző madarak

-                Látogatás a zöldséges boltba

-                Kerti munkák, a szerszámok helyes használata, ismerkedés a rovarokkal. Káros, kártékony?

-                Madáretetés, kísérletezés hóval, jéggel

-                Séták

-                Ismerkedés a testünkkel. Hol hallod, mivel hallod? Mit kóstoltál, hol érzed az ízeket? Mi változott? Mivel érzékeled? Minek az illatát érzed? Mivel?

-                Öltözködős játék az évszaknak megfelelően

 

Bővebben a környezettudatos nevelési programban!

 

Művészeti tevékenységek

 

A művészet ismerete, szeretete, esetleg valamely művészeti ág művelése az egyetemes emberi kultúra megismerése már óvodáskorban elkezdődhet. Az esztétikum már nagyon korai életkorban hat a kisgyermekre. Az óvodapedagógus mindennapi feladatai közé tartozik megismertetni a kicsiket a világ szépségeivel. Megcsodálni egy madár énekét, megvizsgálni az őszi falevél színeit, a virágzó fákat vagy egy szép színes mesekönyvet kezünkbe venni ugyanazt az esztétikai élményt jelentheti. Nagyon fontos a művészeti nevelés szempontjából az, hogy esztétikus, egyszerű, átlátható, nyugalmat árasztó környezet vegye körül a gyermeket. A szépen berendezett csoportszoba, az óvoda esztétikussága és harmóniája komoly hatást gyakorol a gyermekre. Nem lehet elégszer elmondani azt sem, hogy egy kellemes benyomást keltő, jó ízlésű óvodapedagógus mennyit tud tenni szinte észrevétlenül, saját példájával a művészeti nevelés érdekében. A művészet nem más, mint a világ megismerése sajátos nézőpontból, egyéni szűrőn keresztül. Mindez azt jelenti, hogy a művészeti nevelés mindenek előtt az egyéniség színeinek kibontakoztatását jelenti. Ezért sohasem célszerű sémákat, felnőtt által kigondolt elképzeléseket megvalósíttatni a gyerekekkel. Mindig arra törekedjünk, hogy ő maga találja ki és valósítsa meg elképzeléseit, csupán akkor nyújtsunk ehhez segítséget, ha azt a gyermek maga kéri és igényli.

A kreativitás az alkotó gondolkodás és cselekvés kialakítása a művészeti tevékenység legfontosabb feladata. Akinek van fantáziája, vannak ötletei, aki problémák megoldásán dolgozik, aki gondolatait és érzéseit ki tudja fejezni, aki önmagát új, másfajta módon éli meg, az kreatív ember. Az újat alkotás, a változások elindítása, az önálló egyéniség kifejezése szintén a kreatív ember sajátossága. Az óvodáskorban hihetetlenül nagy lehetőségei vannak a kreatív képességek kibontakoztatásának. Az óvodában a gyermekek kreativitásának megnyilvánulását elsősorban az oldott légkör, a nagy mozgás- és szabadságtér, valamint a megfelelő eszközök biztosítása segíti elő. Minél több alkalmat kell adni arra, hogy a gyermekek érzéseiket, gondolataikat, ötleteiket a játékban, az ének-zenében, a bábozásban, a rajzolásban, stb. kifejezésre juttassák. A tapasztalatszerzés itt is alapvető fontosságú feladat. Minél több eszközzel ismerkednek meg a gyermekek, minél biztosabban kezelik azokat, annál több lehetőségük adódik önmaguk kifejezésére. Az óvodapedagógus feladata igen nagy, hiszen a gyermek fogékony mindenre, mindent befogad, minden érdekli, mindent utánoz, mindent válogatás nélkül kedvel. Az óvodapedagógus véleményét - különösen akkor, ha szeretetteljes kapcsolatban van vele - szinte fenntartás nélkül elfogadja. Amit az óvó néni szépnek lát, az neki is tetszeni fog. Ezért fontos, hogy jó ízlésű, művészetet kedvelő ember foglalkozzon a kisgyermekkel.

A művészeti tevékenységek fogalom rendkívül sokrétű, összetett és komplex jellegű. Ebbe a fogalomkörbe a mese, vers, az ének-zene, a bábozás, a tánc, a játék, a dramatizálás, a festés, az agyagozás, a rajzolás, a barkácsolás éppúgy beletartozik, mint a környezet esztétikája. A művészeti tevékenységek tehát nem egy foglalkozást jelölnek, hanem olyan tevékenységeket, melyeket játékidőben vagy a szabadidőben éppúgy gyakorolhatnak a gyermekek, mint a nap folyamán bármikor. A komplexitás itt nem jelent mást, mint az életben egyébként előforduló jelenségek megörökítését valamilyen formában. Az ősszel lehulló falevelet színezhetjük, festhetjük, lerajzolhatjuk, énekelhetünk és mesét, verset mondhatunk róla, bábokat készíthetünk belőle. Ez így, együtt jelentkezik a valóságban is, és ennek kell visszatükröződnie a foglalkozásokon is. Ismételten le kell szögezni azonban, hogy foglalkozásoknak tekintjük a szabad természetben lezajló bármilyen megfigyelést, sétát, tehát foglalkozás alatt nem kell feltétlenül a klasszikus értelemben vett foglalkozásokra gondolni.

 

 

 

 

 

 

 

Mese-vers, dramatizálás, bábozás:

 

Nem szükséges foglalkozási kereteken belül maradni, hiszen mesélni minden nap szükséges az óvodában. Nem teszünk különbséget a kezdeményezés vagy az elalvás előtti mese között. Mindkettő fontos a maga helyén és idején. A lényeg csupán az, hogy minden nap meséljünk vagy verseljünk valamilyen formában, reggel vagy délben, elalvás előtt vagy délután. A mese-vers kezdeményezésének anyaga változatos legyen, gerincét a magyar népmesekincs megismertetése adja. Teremtsünk lehetőséget a gyermekek önálló szöveg- és mesemondásához. Segítsük elő, hogy megfelelő eszközökkel el is játszhassák a gyermekek a nekik tetsző meséket. A gyakori ismétlést, a mese többszöri feldolgozását kedvelik az óvodások, erre legyünk tekintettel. Kedvelt tevékenysége az óvodásoknak a bábozás és a dramatizálás. Mindkettő szorosan kapcsolódik a meséléshez, mondókázáshoz, verseléshez. Az irodalmi élmények feldolgozását segítsük elő különböző eszközök, anyagok, barkácsolási lehetőségek biztosításával.

 

Vizuális tevékenységek (gyurmázás, agyagozás, rajzolás, festés, batikolás, vágás, ragasztás, varrás, barkácsolás, hajtogatás, tépés, fröccsentés, fonás, gipszöntés, fűzés):

 

Ezek a tevékenységek a gyermekek kedvencei közé tartoznak. A feladat elsősorban az, hogy biztosítsuk a zavartalan és sokrétű tevékenykedés külső feltételeit. A gyermekek számára megszokott és elérhető helyen mindig álljon rendelkezésre mindenféle anyag és eszköz, amivel a gyermek fantáziájának megfelelően dolgozhat, alkothat. Nagyon célszerű a vizuális tevékenységek és a munkatevékenységek összehangolása, hiszen a szabad, önálló tevékenykedés gyakran jár együtt viszonylagos rendetlenséggel.

Szokás kérdése, mennyire képesek a gyermekek környezetüket ilyen széles skálájú tevékenységrendszer mellett is rendben tartani. A tevékenységek megszervezéséhez kitűnő pedagógiai alapot adnak az évszakok változásai, a természet szépségei, a gyermek által megérthető világ tárgyai és eseményei. Ugyancsak kitűnően hasznosíthatók a vizuális tevékenységek számára az ünnepek, melyek érzelmileg is közel állnak a gyermekekhez és megmozgatják a fantáziájukat. Ahhoz, hogy kibontakozhasson a gyermekek alkotókedve, teljes önállóság szükséges. Az ötlettől a megvalósításig főként bátorítást, útmutatást és dicséretet várnak a gyermekek. Nem szükséges, sőt káros, ha uniformizáló nevelési módszerekkel elvesszük a gyermek bátorságát az egyéni kifejezésmódoktól. Az óvodában legyen lehetőségük a gyermekeknek arra, hogy bármikor kipróbálhassák képességeiket. Amennyiben megoldható, minden csoportszobában célszerű egy kis sarkot vagy szekrényt biztosítani, ahol a barkácsoláshoz szükséges eszközöket, felszereléseket, anyagokat tárolhatjuk. Nagy hasznát veszik ennek a gyermekek, hiszen például a nagyobbak szerepjátékához bármikor kiegészítő eszközök készülhetnek, és a kisebbek is örömmel ismerkednek meg a különböző szerszámokkal.

 

Témák:

-                A tenger mélyén – tépés

-                Álarcok

-                Meghívók

-                Házkészítés kasírozással

-                Baromfiudvar gyurmából

-                Csákó, repülőgép, hajó stb  hajtogatása

-                Csipketerítő

-                Fonalkép

-                Fröccsentés festékkel

-                Gipszlenyomat

-                Képkiegészítés ragasztással

-                Gesztenyéből figurák készítése

-                Kőfestés

-                Papírzacskó bábok

-                Pont, pont vesszőcske

-                Rátett felületen satírozás

-                Sokszorosítás indigóval

-                Tányér, váza, sál, ruha díszítése

-                Terepasztal kasírozott házakból

-                Vágás, ragasztás, varrás le- föl irányban

-                Festés ujjbeggyel

-                Festés fonalhúzással

-                Firkálás csomagolópapírra

-                Testünk körülrajzolása csomagolópapíron

-                Kasírozás

 

 

Ének-zene, énekes játék:

 

Az óvodai ének-zenenevelésnek jelentős hagyományai vannak. A magyar népdalok, mondókák, gyermekdalok világa ma is élő és felhasználható hagyomány. Szinte valamennyi ünnepünkhöz kapcsolódik olyan dalanyag, melyet megismertethetünk a gyerekekkel. A néphagyományőrzés mellett a Kodály alkotta módszer is folyamatosan megújulva megtartotta kapcsolatát az életre neveléssel. Az ének-zene és az ehhez kapcsolódó mozgás ugyanúgy az óvodai mindennapok része, mint a napi mesélés vagy séták és kirándulások.

Tehát ez a feladat sem korlátozható csupán a foglalkozások időtartamára. Napközben bármikor adódhat lehetőség éneklésre, mondókázásra vagy körjátékok játszására. A komplex foglalkozások inkább összefogják, elmélyítik a gyermekek ismereteit, és alkalmat adnak a képességek fejlesztésére.

Az élményt nyújtó közös éneklés, a körjáték vagy a mondókázás a művészeti és az esztétikai nevelés szempontjából is kitüntetett helyet kap. A Kodály Zoltán útmutatásai alapján Forrai Katalin által kidolgozott óvodai ének-zene nevelés alapjaira épülő fejlesztés a tevékenységközpontú óvodai nevelésen belül hatékonyan megvalósítható. Ezzel biztosítható a gyermekek ének-zenei kultúrájának megalapozása, a néphagyományőrzés és az ének-zenei nevelés színvonalának megőrzése.

 

Az óvodapedagógus feladatai a művészeti tevékenységek megszervezésében:

 

-                Úgy alakítsa ki a gyerekek bevonásával a csoportszobát, hogy ott a különböző tevékenységet kereső gyermekek nyugodtan, kényelmesen dolgozhassanak.

-                Biztosítson minél több eszközt, időt és helyet a művészeti tevékenységek gyakorlásához, ezzel is ötletet adva a gyermeki fantáziának.

-                Nyújtson lehetőséget a vizuális és kommunikációs tevékenységek összekapcsolására

-                Segítse elő a gyermekek önálló elképzeléseinek megvalósítását.

-                Adjon lehetőséget a gyermekeknek arra, hogy minél több élményt átélve megvalósíthassák elképzeléseiket.

-                Az óvodapedagógus a mindennapi mesélés, verselés, mondókázás biztosításakor ügyeljen a gyermekkel való szoros érzelmi kapcsolat, a meghitt légkör megteremtésére.

 

 

 

7.3.      AZ EGYÉN TÁRADALMI FELADATAIT TUDATOSÍTÓ, KÉPESSÉGEIT

            FEJLESZTŐ ISMERETEK, TEVÉKENYSÉGEK

 

Mindennapi testnevelés

 

A tevékenységközpontú óvodai nevelés lényeges eleme a testi fejlesztés. A 3-7 éves gyermekek egészséges testi fejlődésének biztosítása nem képzelhető el a rendszeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket messzemenően figyelembe vevő, kellő aktivitást és terhelést biztosító mindennapi testnevelés nélkül. Ismert tény, hogy a mozgásöröm és a szellemi fejlődés egymással szoros kapcsolatban áll. A mozgásfejlesztéshez tehát hozzátartozik, hogy maximálisan biztosítsuk a spontán mozgáslehetőséget, mégpedig az egyéni sajátosságok figyelembevételével. Ajánlatos tehát minden adódó lehetőséget kihasználni a nap folyamán a mozgásra. Rendkívül fontos a szabad levegőn való tartózkodás minél hosszabb idejű biztosítása. A gyermekek napirendjét úgy célszerű összeállítani, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést, és lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgást és az üléssel együtt járó tevékenységeket. A mozgás és pihenés egyensúlyának biztosításával sikerülhet a gyermekek egyoldalú igénybevételét elkerülnünk.

Az egészséges életmód szokásainak megalapozását óvodáskorban kell elkezdenünk. A mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése az óvodai testi nevelés fontos feladata, amit csak a helyesen megválasztott mozgásanyag változatos gyakoroltatásával érhetünk el. A megfelelő intenzitású, derűs légkörű testmozgás biztosítja a motoros képességek fejlődését, melynek egyre magasabb szintje előfeltétele a bonyolultabb mozgások eredményes végrehajtásának, ezáltal a mozgás-műveltség fejlődésének. A természet erőivel  - napfény, levegő, víz -  történő edzés kedvező hatását sem szabad figyelmen kívül hagyni, ezért a mindennapi testnevelést lehetőleg a szabadban célszerű tartani. Az intenzív, változatos gyakorláshoz megfelelő helyre és eszközre van szükségünk. A jó eredmény eléréséhez az optimális tárgyi feltétel biztosításán túl azonban az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése is elengedhetetlen. A nyugodt, derűs légkörű, játékban gazdag, kellő intenzitású napi 20-30 perces testmozgás nem csak a kondicionális és koordinációs képességek fejlődését biztosítja, hanem hozzájárul a gyermeki személyiség differenciált fejlesztéséhez is. A mindennapi testnevelés hatásának maximális kifejtéséhez szükségesek olyan objektív és szubjektív feltételek, melyek lehetőség szerint valamennyi óvodában megvalósíthatók, és amelyek megsokszorozzák az egyébként elérhető eredményeket.

 

A mindennapi testnevelés objektív feltételei:

 

Elsősorban a megfelelő hely biztosításáról kell szólni. Mivel a foglalkozásokat döntő mértékben a szabadban valósítjuk meg, ezért célszerű füves területen különböző pályákat kialakítani. Ehhez csupán mozgatható kis kapuk szükségesek. Nagyon jó lehetőséget nyújt a különböző mozgások gyakorlására a mesterségesen kialakított domb, ami télen szánkózásra, csúszkálásra, síelésre használható, nyáron viszont gyakorolható itt a gurulás, mászás, kúszás, felfelé történő futás, szökdelés, stb. A füves, sík és dombos terület mellett feltétlenül szükséges az aszfaltos, kavicsos terület. A fák között érintő magasságban kifeszített kötésen függhetnek a gyerekek. Az udvar különböző részein  - különösebb megmunkálás nélkül -  lefektetett és lazán rögzített farönkök kiválóan alkalmasak az egyensúlyérzék fejlesztésére. A megfelelő távolságban rögzített mászókák az óvodaudvarok fontos kellékei. Az állványokon felfüggesztett mászókötél és gyűrű a vállöv erősítését szolgálja. A megfelelő méretű pancsoló vagy úszómedence a vízzel történő edzésen túl az úszásoktatást is elősegítheti. Az úszás és korcsolyázás, ahol lehetőség van rá, szervezetten is megvalósítható. Hosszabb sétát, sőt túrát tehetünk a gyerekekkel a szabadban, ha lehetőségünk adódik, használhatjuk a közeli iskola vagy sportlétesítmény tornatermét vagy füves pályáit. Némi ötletességgel és szakemberek bevonásával tovább fokozható tehát a mindennapi testnevelés hatása. Minden, ami az óvoda udvarán található (fák, bokrok, homokozó, pancsoló medence, játékeszközök, stb.) felhasználhatók a mindennapi testnevelés feladatainak megvalósításához. Ugyanez mondható el az épületen belül szervezett mindennapi testnevelésre is. Mindenkor nagy gondot kell fordítani az alkalmazásra kerülő kézi és tornaszerek, berendezési tárgyak épségére, tisztaságára, valamint arra, hogy könnyen elérhetők legyenek, megfelelő számban álljanak rendelkezésre. Az eszközök előkészítése az óvodapedagógus, a gyermekcsoport és a dajka aktív együttműködésére ad lehetőséget.

           

A mindennapos testnevelés szubjektív feltételei:

 

Az óvodapedagógus személyisége, testi neveléshez való viszonya nagymértékben meghatározza a gyermekcsoportban folyó mindennapi testnevelés eredményességét. A testgyakorlatok mintaszerű végzésével, a játékba való aktív bekapcsolódással kedvezően motiválhatja a gyermekeket, építve utánzási hajlamukra, segítve a rendszeres testmozgáshoz való pozitív viszonyuk kialakulását. Az örömmel, derűs légkörben, együttesen végzett gyakorlás hozzájárul az egészséges életmód szokásainak megalapozásához is, ezért nagyon lényeges, hogy az óvodapedagógus minden megnyilvánulásán tükröződjön az, hogy szívesen mozog együtt a gyermekekkel és örül a gyermekek mozgásban elért sikereinek. A mindennapi testnevelés tartalmát döntő mértékben a természetes mozgások, gyakorlatok képezik (járások, ugrások, függések, egyensúlygyakorlatok). Ezeket kiegészíti néhány talajtorna elem, valamint a kézi szerekkel végezhető gyakorlatok. Természetesen ide tartoznak a testnevelési játékok is. A lényeg, hogy minden mozgásforma, amit a gyermekek képesek elvégezni, a mindennapi testnevelés keretébe beépíthető. Az óvodapedagógus dönti el, hogy a mindennapi testnevelés 20-30 perce alatt testnevelés foglalkozást tart vagy egy-egy mozgáscsoport gyakorlásával, esetleg testnevelési játékokkal tölti ki az időt.

 

 

A mozgásfejlesztés feladatai:

 

-                Legyen lehetőségük a gyermekeknek saját testük mozgását átélni.

-                Sokoldalú mozgástapasztalatokat szerezzenek a gyermekek az alapvető mozgásformák gyakorlása által.

-                Folyamatosan fejlődjön a gyermekek mozgása és egyensúlyérzéke.

-                A kéz finommozgásainak fejlesztésére nyújtsunk változatos lehetőségeket.

-                Segítsük elő a gyermekek harmonikus, összerendezett mozgásának kialakulását.

 

Az óvodapedagógus feladatai a mindennapi testnevelés megszervezésében:

 

-                Legfontosabb feladat, hogy minden nap adjon lehetőséget a gyermekeknek minél hosszabb időtartamon keresztül a szabad levegőn való tartózkodásra.

-                Biztosítsa a gyermekek szabad mozgásgyakorlásának a feltételeit.

-                Adjon ötleteket, irányítsa a gyerekek figyelmét a szabadban és az épületen belül is a legoptimálisabb terhelést biztosító napi mozgáshoz.

-                Változatos eszközök és a gyermekek önálló, szabad mozgásának biztosításával tegye lehetővé, hogy a mindennapi testnevelés örömet jelentsen a gyermekek számára.

-                Tartsa fontosnak a mindennapi testnevelés keretein belül megvalósuló testnevelés foglalkozásokon is a differenciált, egyéni  fejlesztést.


 

8.   A NEVELÉS TERVEZÉSE ÉS IDŐKERETEI

 

 

A tevékenységközpontú óvodai nevelés céljának és feladatainak ismeretében a pedagógiai ráhatások rendszerét a gyermek egyéni adottságaihoz igazodva tervezzük meg. Az óvodapedagógus számára alapvetően fontos feladat a teljes nevelési folyamat tudatos átgondolása még akkor is, ha jelentős mértékben építünk a spontán, gyermeki ötletekre, tapasztalatokra. A tervezésben tudatosan vegyük számításba, hogy az egyes gyermekek fejlődési üteme különböző és a gyermek fejlődését tekintve is különböző szinteken lehet egyik vagy másik képességét illetően. A fejlődés dinamikája tehát egy-egy gyermek esetében a különböző területeken más és más lehet. A nevelés és tanulás tervezése egy tömbben, egymással szoros kölcsönhatásban valósítható meg. A tervezés során mindig a 4-es feladatrendszerből kiindulva tervezzük meg a gyermeki tevékenységeket és ezen keresztül a szükséges fejlesztéseket. A cél és a feladatok ismeretében a fejlesztést hosszú távon, éves, féléves periódusokban gondoljuk át, ám konkrét formában tervezni inkább egy vagy két hetes periódusokban célszerű, hiszen csakis ez esetben nyílhat lehetőségük a gyermekek spontán ötleteinek és tapasztalatainak begyűjtésére és a nevelőmunkában való felhasználásra. A gyermeket foglalkoztató élmények és tapasztalatok éppen olyan részei a nevelésnek, mint az óvodapedagógus által előzetesen átgondolt és megtervezett feladatok. A gyermeki személyiség fejlesztése, az életre való felkészítés feltételezi a gyermek szűkebb és tágabb környezetében megszerzett, átélt élményeinek és tapasztalatainak, ötleteinek, aktuális tevékenységeinek beépítését a nevelőmunka egészébe. Ezért a tervezés során külön is biztosítani szükséges a gyermeki tapasztalatok előre nem tervezhető tartalmának megjelenítését a tervező és megvalósító munkában. A gyermekek folyamatos megfigyelése, az óvodások élményeinek meghallgatása és közös élmények nyújtása a tervezés előkészítő folyamatához tartozik. A rövid időszakot átfogó tervezés ugyanakkor lehetővé teszi olyan nevelési alaphelyzet kialakulását, amiben a gyermek és az óvodapedagógus aktív egymásra hatása képes a nevelési, tervezési folyamatot befolyásolni. Alapvetően a tevékenységek megtervezéséből kiindulva a neveléstanulás komplex egymásra hatását figyelembe véve szükséges tervezni. A tervezésnél ne az ismeretanyag növelésére, hanem a több alkalommal, sokoldalúan, különböző nézőpontokból való megközelítésre helyezzük a hangsúlyt. Kevesebbet, de azt alaposabban, többoldalú tapasztalatszerzés és tevékenykedtetés segítségével tervezzünk meg.

           

 A komplex foglalkozások rendszere és a mindennapi tevékenységek összefüggései a tervezésben

 

A mindennapi tevékenységek közül speciális helyet foglal el a hetirendben megjelölt mindennapi testnevelés, a mese-vers és az anyanyelvi nevelés, melyek előre tervezettek, hiszen beépülnek a hetirendbe és a komplex foglalkozások rendszerébe. Az anyanyelvi nevelés olyan komplex és tervezett tevékenység, ami az óvodai nevelés teljes egészét áthatja. Az anyanyelvi nevelés sohasem korlátozódhat egyetlen foglalkozás időtartamára, komplex, egész napos tevékenység. A  gyermekek általában új élményekhez jutnak a hétvégén, ezért nagyon alkalmas a hétfői nap arra, hogy megismerjük, megtudjuk mi foglalkoztatja őket, hiszen mindezt a tervezés során feltétlenül számításba kell vennünk. Csupán azzal, hogy időt és lehetőséget biztosítunk a gyermekeknek a beszélgetésre, önmaguk kifejezésére,máris sokat tettünk a bátor, önálló mindennapi kommunikáció kifejlődése érdekében.

Az anyanyelvi nevelés mellett a mese-vers és a mindennapi testnevelés is alapvetően meghatározza a tervezés egészét. A tervezés során egyrészt naponta megjelöljük mi lesz az aznapi feladatunk, másrészt a mese-vers spontán formában  is megvalósulhat a nap bármely szakában anélkül,hogy azt előre terveztük volna. A mese-vers éppen úgy ,mint a játék a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítését jelenti, ezért fontos és hangsúlyos helye van a nevelésen belül. A mese-vershez kapcsolódik a dramatizálás,bábozás vagy barkácsolás. Ezek éppen úgy, mint a mese-vers folyamatosan jelen vannak a mindennapi tevékenységekben. A művészeti tevékenységekre jellemző, hogy azok egyrészt mindennapi tevékenységként, másrészt a komplex foglalkozások keretein belül valósulnak meg. Tervezni a komplex foglalkozásokat szükséges, a további mindennapi tevékenységeket nem. A művészeti tevékenységek széles skálájában az ének-zenei nevelés és kultúra fejlesztése szintén megtalálható a mindennapi tevékenységek és a komplex foglalkozások között. A komplex foglalkozások megvalósításának időtartamát mindig a gyermekcsoport összetétele és figyelmének tartóssága illetve a motíváltsági  szint határozza meg. Természetesen a foglalkozások  időtartalmát illetően is a fokozatosságra kell törekednünk.

             

 

A nevelés időkeretei:

 

A nevelés céltudatos megtervezése során alakítjuk ki a gyermekek óvodai életrendjét, időbeosztását. A hetirend és a napirend az a szervezeti keret, ami biztosítja a gyermek számára a nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható óvodai környezet megteremtését. A gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges a mozgásos tevékenységek és a pihenés váltakozó biztosítása. A napirend lehetővé teszi a szabad levegőn való hosszú idejű tartózkodást, a szokásrendszer kialakítását, a gyermeki tevékenységek szabad kibontakozását. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége, a játék kapja. A szabad levegőn való tartózkodás, a gyermekek gondozásával kapcsolatos teendők (étkezés, tisztálkodás, alvás) ugyancsak beilleszthetők a játéktevékenység egész napos folyamatába. Reggel, különösen tavasszal és nyáron a szabad levegőn való tartózkodás természetes része a gyermekek napi életének. A hűvösebb idő beköszöntével is szükséges a szabad levegőn való mindennapi tartózkodás, csupán annak időtartamát csökkentjük. A napirend biztonságot, támpontot ad és állandóságot jelent a gyermek számára. A napirenden belül rugalmasan figyelembe vehető az egyes tevékenységek időigénye. A napirend ezen kívül annak megfelelően, ahogy az évszakok váltakoznak, vagy a gyermeki tevékenységek fejlődése ezt indokolttá teszi, változtatható, módosítható. A napirend a gyermekek nyugodt napi életét biztosítja, figyelembe veszi a fejlődés közben bekövetkezett változásokat. A gyermekek szokásrendszerének kialakításával biztosítjuk a napirenden belül megvalósuló tevékenységek végzésének zavartalanságát.

Óvodánk  6-16 óráig tart nyitva, nyitástól-zárásig óvodapedagógus biztosítja a gyermekek ellátását,gondozását.

 

 

10 órai nyitva

tartás esetén

                  Játék és szabadidős tevékenység

                  Étkezés, pihenés

                  Öltözködés,tisztálkodás

                  Komplex foglalkozások naponta

5,0 óra

3,0 óra

1,5 óra

35 perc

 

A napirendben az egyes tevékenységekre fordítható idő rugalmasan változtatható a körülmények, az évszakok, a váratlan események stb. hatására.

 

 

 

 

 

Hetirend:

 

A hetirend a napirendhez hasonlóan a folyamatosságot, a rendszerességet, a nyugalmat segíti elő az óvodai csoportban, és lehetőséget nyújt a szokásrendszer segítségével az óvodások napi életének megszervezéséhez. A hetirend, különösen a nevelési év elején teljesen másképp alakulhat, mint a nevelési év végén. Különösen a beszoktatás idején figyeljünk arra, hogy minél lazább, rugalmasabb és alkalmazkodóbb hetirendet állítsunk össze. Később, az iskolára való felkészítés feladatai a hetirend és a napirend pontosabb betartását helyezik előtérbe. A hetirend összeállításánál arra kell figyelni, hogy jusson elegendő idő a gyermeki tevékenységek, kezdeményezések, ötletek és javaslatok meghallgatására, kipróbálására vagy közös megvitatására. A rugalmasság, a helyzethez való alkalmazkodás elősegíti, hogy a hetirend a gyermek életének észrevétlen szabályozója legyen.

 

A hetirend általános tartalma és maximális időkeretei:

 

 

 

H

 

K

 

Sz

 

Cs

 

P

Naponta 20-30 perc

 

Mindennapi testnevelés

Mese-vers

Mindennapi testnevelés

Mese-vers

Mindennapi testnevelés

Mese-vers

Mindennapi testnevelés

Mese-vers

Mindennapi testnevelés

Mese-vers

Naponta 30-35 perc

 

 

 

Matematika

 

Művészeti tevékenységek

 

Természet-társadalom-ember

 

Művészeti tevékenységek

 

A hetirend kialakítása természetesen az óvodapedagógus feladata, tehát az itt megjelölt hetirend csupán általánosságban és egyetlen lehetséges módon foglalja össze a megvalósítandó feladatokat. Számtalan variációval az adott óvodai csoport és a gyermekek igényeinek, képességeinek figyelembevételével nemcsak a komplex foglalkozások helyei, de az időkeretek is megváltoztathatók.


 

9.  A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI ÓVODÁSKOR VÉGÉRE

 

 

A tevékenységközpontú óvodai nevelés fő feladatának tekinti:

 

-                A gyermekek életre való felkészítését kooperációra és kommunikációra kívánja képessé tenni a gyermeket az óvodáskorban. Élve a rugalmas beiskolázás lehetőségével a gyermekeket fejlettségük tükrében irányítjuk iskolába.

-                Minden gyermek fejlődését figyelemmel kísérjük,3 éves kortól, minden évben felmérjük, regisztráljuk fejlődésüket. DIFER vizsgálatokat végzünk.

-                A kiszűrt gyermekek továbbküldése a megfelelő szakszolgálathoz,az általuk készül javaslatok figyelembe vétele a fejlesztésben.

 

 

A fejlesztő munkánk várható eredményei, az iskolába lépés feltételei:

 

A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás, teherbíró, mozgása összerendezett. Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció és a finommotorika. Szándékosan irányítani képes.

A  lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott, érdeklődésével készen áll az iskolára. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek, érzékelése, észlelése tovább differenciálódik.

Az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, időtartama megnő.

Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, növekszik tartalma,terjedelme.

A cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van.

Érthetően, folyamatosan kommunikál,életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal. Végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét. Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről.

Ismeri a viselkedés alapvető szabályait , szociálisan is éretté válik az iskolára. Képes kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival egyaránt, egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni.

Feladattudata kialakulóan van,a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg ; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet.

Sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető el a fentiekben leírt fejlettségi szint.


 

10. AZ ÓVODA ÉS KÖRNYEZETÉNEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE

 

 

Az óvoda része a helyi társadalomnak, ezért fontos, hogy együttműködjön a környezetével és kialakítsa partneri, konstruktív kapcsolatát, ami a gyermekek nevelése, fejlesztése érdekében történik.

 

Külső kapcsolataink:

-                óvoda - család, szülőkkel való kapcsolat

-                óvoda - kulturális intézményekkel kapcsolat

-                óvoda - pedagógiai, szociális és egészségügyi szervekkel való kapcsolata

 

 

10.1. AZ ÓVODA ÉS A CSALÁD KAPCSOLATA

 

Az óvodai nevelés és családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való együttműködés.

 

Az együttműködés alapelvei:

 

-                Az óvoda és a család egyenrangú félként élje meg az együttműködést.

-                Nyitottság biztosítása.

-                A család szerepe a nevelésben elsődleges, az óvoda erre épít, egészít ki.

-                Minden esetben elfogadjuk a szülőt, a családot.

-                Fontos, hogy érezzék az őszinte közeledést, segíteni akarást.

 

Kialakult együttműködési formák:

 

Az óvoda által felkínált együttműködés:

 

-                Családlátogatás

-                Szülői értekezletek (próbálunk nyugodt, családias légkört kialakítani, ne érezzék magukat feszélyezve, legyen a beszélgetés nyílt, őszinte).

-                Nyílt napok (minden szülőnek így lehetősége van betekinteni óvodai életünkbe).

-                Fogadóóra (igény szerint, egyeztetett témában, magánjellegű, zárt beszélgetés, a gyermeke érettségéről, problémákról csak így szabad beszélni).

-                Folyamatos napi beszélgetések, információk a gyermekről.

-                Szülő-pedagógus Klub, havi rendszerességgel

-                Szülői munkaközösséggel való kapcsolattartás, programok (munkadélutánok, rendezvények).

 

Szülőkkel szervezhető közös programok:

 

-                A szülő munkaközösség által irányított munkanapok, munkadélutánok.

-                Óvodaszépítő napok”

-                Óvodai ünnepek, ünnepélyek.

-                Kirándulások.

-                Óvodán kívüli rendezvények (bálok, falunap)

-                Családi napok

 

Információk a szülők felé:

 

-                A hirdetőtáblán rendszeresen tájékoztatást kapnak a szülők az aktuális közleményekről, kérésekről.

-                Meghívók készítése (felnőtt-gyermek munka)

-                Faliújságon a folyóson a gyerekek által készített képek, munkák rendszeresen láthatóak.

 

 

10.2. KAPCSOLATOK KÜLSŐ INTÉZMÉNYEKKEL

 

Partnerkapcsolatok:

 

-                Községünk könyvtára kicsi, de jól felszerelt. Már ebben a korban fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek szeressék, becsüljék meg a könyveket. Látogatásaink során ismerkednek a könyvek sokféleségével, a kölcsönzés lehetőségével.  Dunaújvárosba a nagy könyvtárba is ellátogatunk.

-                A városban található Művelődési Központ, Bartók Kamara Színház sajátos lehetőségeit tudatosan használjuk ki.  

-                Fábián Katalin; FABULA Bt. által szervezett, nevelési 

programunkkal kapcsolatos továbbképzéseken, szakmai napokon, konferenciákon részt veszünk.

 

-                A Nevelési Tanácsadó segítségét kérjük szükség esetén. Az általuk szervezett továbbképzéseken részt veszünk, az ott hallottakat felhasználjuk nevelő munkánkban.(iskolaérettségi vizsgálat, magatartásbeli problémák stb.)

-                Logopédus heti egy alkalommal jár ki óvodánkba

-                A kisapostagi Gyermekjóléti Szolgálat vezetője segítséget nyújt a hátrányos helyzetű gyermekek családjának,  figyelemmel kíséri jelzéseinket.  

-                 Az átlagtól eltérő, sérült gyermekeket a Székesfehérváron működő Fejér megyei Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz irányítjuk.

-                Az egészségügyi szolgáltató a ;kisapostagi  háziorvos ill. a helyi védőnő. Fogorvosi szűrést a körzeti doktornő végzi.

-                Kapcsolatunk a kisapostagi  Benedek Elek Általános Iskolával szoros, közös kirándulások, iskolalátogatás, leendő tanító néni ismerkedő foglalkozásai , részvétel a szülői értekezleteken.

 

A helyi fenntartóval kapcsolatunk jó,fontosnak tartjuk együttműködést, összefogást kölcsönös kommunikációt.


 

11.       AZ ÓVODA PEDAGÓGIAI DOKUMENTUMRENDSZERE

 

 

Pedagógiai dokumentumok:

 

-                Alapprogram

-                Dr.Chappán Magdolna – Fábián Katalin; Tevékenységközpontú Óvodai Nevelési programja

-                Helyi Óvodai Nevelési Program

-                Környezettudatos Nevelési Program

-                SNI,HH, HHH gyermekek fejlesztését szolgáló tervezet (Integrációs Program)

-                Éves munkaterv

-                Csoportnapló

-                Gyermekekről egyéni feljegyzés

-                Előjegyzési- felvételi-mulasztási napló


 

12. GYERMEKVÉDELEM ESÉLYEGYENLŐSÉG

 

 

Óvodánkban a gyermekvédelmi munka kiemelt jelentőséggel bír. A társadalmi, gazdasági viszonyok változásával magasabb lett a mindennapi gondokkal, megélhetéssel küzdő család. Nőtt a munkanélküliség és ezzel arányban a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű családok száma is emelkedett. Sokan költöznek ki a városból, több olyan család van falunkban, aki eladott mindenét és vásárolt egy olcsó, komfort nélküli házat annak reményében, hogy itt könnyebben megél. Sajnos községünk kevés munkalehetőséget tud jelenleg biztosítani. Az emberek napról-napra élnek, alkalmi munkákból tartják el családjukat. Gyermekeink zavartalan fejlődéséért, a szociokulturális ártalmak enyhítéséért felelősek vagyunk. Az óvodai gyermekvédelmi munka magába foglalja a minden egyes gyermek harmonikus személyiségfejlesztését. Ennek alapja a gyermek és környezetének alapos megismerése.

 

Gyermekvédelmi munkánk hosszú távú célja a helyi sajátosságok ismeretében:

 

Mentálhigiéniás óvodai rendszer kialakítása, minden óvodás gyermekre kiterjedő preventív tevékenység szervezése, a speciális segítséget igénylő gyermekek és családok komplex gondozása.

 

Feladata:

 

Megőrizni, enyhíteni, elhárítani azokat a hatásokat, amelyek a gyermekekben károsító jellegűek, segíteni azokat a hatásoknak az érvényesülését, amelyek hozzájárulnak a gyermek zavartalan fejlődéséhez. Az óvónő feladata családlátogatáskor anamnézis felvétele, rögzítése. A gyermek fejlődési mutatóit a személyiséglapon vezeti. A hiányosságok észlelése esetén egyéni bánásmóddal segíti. Ha szükséges, szakemberhez fordul (logopédus, fejlesztő pedagógus). Ha a gyermek életét, fejlődését veszélyeztetettnek látja, a gyermekvédelmi felelőshöz fordul.

 

 

 

 

Gyermekvédelmi feladatok:

 

-                A veszélyeztetett, hátrányos helyzetű gyermekek felmérése,adatok rögzítése.

-                A veszélyeztetettség és hátrányos helyzet típusának és súlyosságának mérlegelése, ez alapján javaslattétel a további teendőkre

-                Egyéni fejlesztő program kidolgozása szükség esetén

-                Egyeztetés a gyermekjóléti szolgálattal

-                Segélyezési javaslattétel

-                Egyéb szociális ellátások kezdeményezése

 

/részletesen a helyi integrációs programban/


 

ZÁRADÉK 1.

 

 

A KISAPOSTAGI MOSOLY-KERT TAGÓVODA helyi Tevékenységközpontú Nevelési Programját az óvoda nevelőtestülete átdolgozta és elfogadta.

 

 

Kisapostag, 2010-augusztus 01.

 

 

 

 

 

 

 

 

                  

         ______________________________            ____________________________

                   Szabóné Galambosi Lívia                                 Dankó Zoltán Norbertné


 

ZÁRADÉK 2.

 

 

A KISAPOSTAGI MOSOLY-KERT TAGÓVODA helyi Tevékenységközpontú Nevelési Programját az óvoda SZM tagjai megismerték és elfogadták.

 

Kisapostag, 2010-augusztus 01.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         ______________________________            ____________________________

                   Csikósné Lepsényi Szílvia                                          Tiringer Éva

 

 

 

 

 

 

         ______________________________ 

                             Turoczi Rita